Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Kurucz Albert: A népi műemlékek megmentése szabadtéri néprajzi gyűjteményekbe történő telepítéssel

A lakóház, a szomszédság, a rokonság, s a tágabb értelemben vett falutársadalom közösségi megnyilvánulásai, szokásai szintén az említett objektumokhoz kötődnek. Az építményekhez fűződő közösségi megnyilvánulásokat, » szokásokat alkalomszerűen igyekszünk bemutatni, természetesen hiteles kutatások és dokumentációk alapján. A vi­lági és egyházi jellegű közösségi megnyilvánulások legfontosabb szflielyei: a terek, a közösségi épületek, malmok, présházak, szérűk, kutak, templomok stb. *• VI. A szabadtéri gyűjtemények eddig felsorolt tervezési, építési és berendezési problémái eleve megszabják, hogy az in­tézményekben speciális, másutt nem alkalmazható közművelődési munka alakuljon ki a hagyományos formák mel­lett. A legfontosabb közművelődési tevékenység itt is az állandó és időszaki kiállítás. Az állandó kiállítások az eddig felsorolt komplex módszert követik, az időszaki kiállítások inkább tematikus jellegűek. Míg a teremben elhelyezett néprajzi kiállítás általában statikus jellegű, addig a szabadtéri néprajzi gyűjteményekben lehetővé válik, hogy az em­lített munkafolyamatokat hiteles környezetben tárjuk a közönség elé. Ezért fontos szerepe van gyűjteményeinkben a különböző eszközkészítési, technikai bemutatóknak (kosárfonás, kaskötés, kenderfeldolgozás, dohánymunkák, gyékény- és fűzfeldolgozás, sásmunkák, tejfeldolgozás stb.). Közművelődési tervünk fontos részét képezi a hagyo­mányos munkafolyamatok felelevenítése (szántás, vetés, magtakarás, aratás, cséplés, nyomtatás, takarmánykezelés és feldolgozás stb.). Nem soroljuk fel azokat a hagyományos formákat, amelyek a mi múzeumainkban is alkalmaz­hatók, a gyermekfoglalkozásoktól a szakkörökig, a tárlatvezetéstől a táncházig stb. A szabadtéri néprajzi múzeumok építése közben felgyűlt sokféle dokumentációból olyan népi építészeti archí­vum fejlesztése válik lehetővé, amely mindazt a mondanivalót, amit a gyűjtemények kifejezni óhajtanak, nemcsak * hitelesen alátámasztja, hanem a kutatást, a részletes feldolgozást is lehetővé teszik. Kiadványaink is ezt a célt szol­gálják, propagandajellegű füzeteink, kiállításvezetőink, évkönyvünk a „Ház és Ember" híradónk a „TÉKA", ház­monográfiáink, berendezés monográfiáink mind ugyanezért készülnek. Összefoglalva „a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a hagyományos termelőerőknek, valamennyi etnikum, társa­dalmi réteg és osztály életmódjában megtestesülő anyagi kultúráját mutatja be. A magyar történelem sajátos fej­lődésmenete következtében a tájilag és tematikailag megállapítható típusokat — a fejlődési fokozatokat általában kifejező - változásokat reprezentálja, mely utóbbiakat a 19. század második felére jellemző társadalmi tagozódás egyes rétegeihez, osztályaihoz, foglalkozási ágaihoz köt. Éppen annak következtében, hogy tekintettel kíván lenni a gazdasági, társadalmi meghatározókra, elvben igényesebb az összehasonlításul kínálkozó nemzetközi példáknál, s éppen ennek az igénynek a kielégítése céljából nem egyedi épületeket mutat be, hanem épülettípusok változatait, s ennyiben mennyiségi tekintetben meghaladja a szabadtéri múzeumokban szokásos épületszámot. E gazdaság-és társa­dalomtörténeti szempontrendszer érvényesítése kívánja meg — az épülettípusok változatainak felsorakoztatása ese­tén - a településszerkezeti modellek megjelenítését is, ami a nemzetközi gyakorlathoz képest szintén újszerű, példa nélküli kísérlet." Irodalom JANKÓ János: VISKI Károly: VARGHA László: DOMANOVSZKY György: VARGHA László: VARGHA László: BALASSA M. Iván: Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeumi Ankét. Az ankét célkitűzései. Zárószó. Hatá­rozati javaslat. MTA. Társ.-Tört. Tud. Oszt. Köz. IX. köt. 3-4. sz. 326-328., 354-355. 1. Az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja, in: Matlekovits s.: Magyarország az Ezredik Évben Bp., 1897. A Magyar Skanzen. Magyar Szemle III. 1931. A Magyar Skanzen. Ethnographia XLVIII. 1937. A Szabadtéri Múzeum szervezeti és technikai kérdései. Néprajzi Értesítő XXII. 1940. A magyar szabadtéri néprajzi múzeum elvi és gyakorlati kérdései. A MTA Társa­dalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei IX. 1959. Az anyag és a hely eredetiségének szempontja a népi építészet emlékeinek védelme során, in: Az ICOMOS magyar tagozatának kiadványai. 1. szám. A rekonstrukció és másolat kérdése a szabadtéri néprajzi múzeumok építésében. Műemlékvédelem XVII. 1973.

Next

/
Thumbnails
Contents