Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Román András: Az ICOMOS a népi műemlékekért

A társadalmi és osztályviszonyok az utóbbi évtizedekben olyan alapvetően változtak meg, hogy osztályok építészetéről, dolgozók vagy uralkodók architektúrájáról beszélni nyilvánvalóan badarság. A falusi építészet — nevezzük annak —ebben a vonatkozásban nem tér el a várositól. De nincs népi építészet művészi tekintetben sem. A népi faragáson, népi szőtteseken, népi agyagművességen általában a népművészetet, annak alkotásait értjük, azaz olyanokat, amelyek nemcsak népi mesterek vagy egyszerűen parasztok alkotásai, de egy bizonyos művészi színvonalat is elérnek. Nincs másként az építészet szférájában sem. Maga az építészet szó, az architektúra fogalma feltételez egy bizonyos művészi szintet. A népi építészet tehát a népművészet meg az építészet oldaláról is feltételezi a művészi színvonalat Az pedig, ami ma — és már hosszabb ideje — falun épül, hiján van minden művészi, építészeti igénynek. Műemlékek születnek Magyarországon ma is és holnap is, de népi műemlék már egy sem. Ez a kategória zárt, számuk csak csökkenhet, de újra nem termelődhet. Egy okkal több, amiért nagyon kell rájuk vigyáznunk. A másik nagy különbözőség a népi műemlékek tulajdonformájából fakad. Magyarországon a műemlékek túlnyomó többsége — az ingatlanállomány nagy hányadával együtt - társadalmi tulajdonban van. Műemléki jogalkotásunk és gyakorlatunk azon alapszik, hogy az állami tulajdonban lévő műemlékek helyreállítására, jókarban tartására az állami költségvetés valahol, valamilyen címen fedezetet biztosít, még ha ez nem is mindig elégséges. A népi műemlékek ebből az egységes rendszerből kiesnek. így a népi műemlékek kereken 78%-a (amely ma is személyi tulajdonú) semmiféle pénzügyi koncepció szerint nem tartozik azonos elbírálás alá a műemléki állomány többi részével. Szocialista társadalmi viszonyok között tehát úgy kell fenntartani és megőrizni a népi műemlékeket, hogy azok nem tartoznak a népgazdaság szocialista szektorába, helyzetük a gazdasági-pénzügyi struktúrába be sem illeszthető, illetve a szocialista társadalmi viszonyon alapuló műemlékvédelem koncepciója nem illik rájuk. Ez egy sor olyan nehézséggel és problémával jár, amelyeket mindeddig nem tudtunk feloldani, legfeljebb a kísérletek és kezdeményezések szintjéig juthattunk el. Teljes mértékben nem is hidalhatok át, hiszen - mint láttuk — műemléki gyakorlatunk alapfeltételével ellentétesek. A népi műemlékek védelmében a világ társadalma és szakembergárdája évtizedekkel lemaradt. Az ICOMOS most azon van, hogy e lemaradás ne legyen teljesen jóvátehetetlen. Ezen vagyunk mi is, magyar műemlékvédők.