A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Mendele Ferenc: Falusi népi építészeti együttesek védelme és hasznosítása

A félsziget műemléki jelentőségű területének felhasználására ujabb és ujabb, gondosan mérlegelt javaslatok és tervek készültek. Ezek alapján véglegesnek tekinthető az a területfelhasználási javaslat, amely - a település keleti szegélyén (s már kialakult helyi hagyományok figyelembevételével) szálláshelyeket, muzeumokat és háziipari műhelyeket, vendéglátóipari egységeket, valamint művésztelepet tervez kialakítani; - a község jelenlegi közlekedési gerincét övező Kossuth utcai portákat a faluközpont fejlesztésére, ill. kialakítására szánja; - a nyugati sávra pedig a legértékesebb egyedi épületek felújításával a lakóterület rehabilitációját irja elő. Az átgondolt és jő terv ellenére a település, de az egész félsziget is - teher biroké pes s égét meghaladó igénybevétele miatt - napról-napra vészit műemléki és természeti értékeiből és ezt a folyamatot csak az eddigieknél is intenzivebb anyagi-szellemi beavatkozással lehet megállítani. Még a jobbágyfelszabadítás előttről származóan - és a palóc etnikumra jellemzően - Hollókőn az osztatlan telken álló házakat egyszerre több generáció lakta. A nagycsaládok több-házas telkei csak a nemzetség, a rokoncsaládok szaporodásával osztódtak apróbb részekre. A már megosztott, de kerítéssel csak ritkán körülvett szalagtelkeken az utcavonalra kerültek az "első foglalás jogán" épült házak és azok mögött épültek fel az ujabbak. A falu átalakulása, a házak átépitése különösen a többházas telkek számát csökkentette az elmúlt két-három évtizedben, és az udvarok végén különállóan épült házak korábban összefüggő sorából (az elszórtan fennmaradt öt épületen kivül) ma már csak egy rövid szakaszt védhetünk. A későbbiekben a több-házas telektipus ujabb formái alakultak ki Hollókőn, részint az egy tető alá épitett házakat, részint a közös telkek utcai két sarkán álló lakóépületeket sorolhatjuk ezek közé. A soros beépitésü falu megfelelő telekformája Hollókőn is a soros udvar, a lakóházzal egybeépített kamrával és istállóval. Ezek a kőalapra épült, vályogfalu, szarufás, cseréppel fedett épületek az északi magyar (palóc) háztipus külső formáját a századeleji átépitések ellenére Is mindmáig megőrizték. Az egykori kürtös kemencés tüzelőberendezéssel együttjáró füstlyukas'ormot az 1909es tűzvészt követően átépitett házakon gazdagon diszitett felső deszkaorom helyettesit! és az alatta levő faragott deszkamellvédes, 'faoszlopos tornác - ritkábban csak erős kiülésü eresz - a ház udvari hosszoldalára is befordul. A faoszlopos tornác alól közelíthető meg külön-külön bejárattal a pórfödémes konyha, kamra, valamint az istálló is; az egy (ritkábban két) szoba a konyhából nyilik. A mai lakóházak nagyrészt három-, ritkábban két helyiségből állnak; az egyik helyiség (szoba, ház) alatt általában pincével. A fiókgerendás, deszkamennyezetes konyhában ma már a rakott tűzhely az általános, a régi tüzelőberendezésnek (az indófninak) nyomát is alig találjuk. Időközben az udvarra kiszorult kenyérsütő kemence is a különálló nyári konyhában találta meg helyét, amely mellett a szin (benne esetenként óllal és llbakarámmal), a disznóól és helyenként a fásszin, a hambár és a borona kut az általában körülkerített udvarok tartozékai. Az Ősi palóc háztípusra utaló épitkezés az 1950es évek közepéig a községben szinte semmit sem változott (pl. a Kossuth u. 66., épült 1955-ben); igy az uj falurész házain már korábban is megfigyelhető Ízlésbeli változás a ófalu egységes utcaképét jóidéig változatlanul hagyta.