A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Őrsi Károly: Történeti kertek, parkok rekonstrukciója

A kertművészet a képzőmiivészetek között sajátos helyen áll, mert nemcsak térbeli alkotás, hanem időbe kibontakozó, kialakuló alkotás is. A kert lényege a növény, és ez előre meghatározott, előre látható törvények szerint alakul, fejlődik, természeti és társadalmi hatások szabják meg. A kert-tervezőnek tervében ezt kell számításba venni. A kertterv ezért nemcsak alaprajz, hanem program, amelyik az idővel számolva valósul meg, bontakozik ki. Természetesen vannak statikus létesítményei is a kertnek: a támfalak, teraszok, utak, lépcsők stb.. . ezek keretet adnak az élő növény számára. Amig az építészetben a mii tartalmát illetően idővel nem következik be lényeges változás, a kertépítészetben a fenntartók szakértelmétől függ, állandóan a mü sorsa. Ez nem egyszerűen megőrzés kérdése, hanem az eredeti tervezési elgondolások szerinti kibontakoztatása: művészi érzékkel, szakértelemmel való megvalósítása. A kert ezért bizonyos értelemben időben kibontakozó kollektiv alkotás (kert és tájépítészeti értelemben, hiszen zöldfelületek hálózzák be a városokat és a korszerű városok megtervezett tájban vannak). Meghatározott terv, művészeti elgondolás szerint megalkotott kompozíció a kert. Pusztulása nem az egyes növények pusztulása, hanem az, ha a kompozíció felbomlik. A növényzet nem csak térképező anyag, hanem fajával, fajtájával, egyéb tartalmat Is közöl. Természeti és társadalmi információkat. A kert sorsa napról-napra a társadalom, az ember és a kert kapcsolatától függ. A kert alakulása követi a társadalom tudatmozgását, a természethez való viszonyát. Kertalkotás a környezettől el nem szaki tható. Tartalmi és formai absztrakció is megnyilvánul a kertben. A kettő dialektikus egységben: rendeltetés hordozza az alakot, az alak hordozza a rendeltetést. A kertművészeti alkotás kettős funkciója: kulturális és közegészségügyi. A kertépítészet kiemelés, célrarendelés a természet végtelen változatosságából. A kertépítészeti alkotás a természet és a kultúra összefonódása. Emberi alkotás. Nem "csak" természet a kert, nem csak "növény" a kert. Nem mindenki érzékeli bonyolult öszszességében a kompoziciót. Nagyon jellemző, hogy sokan csak részleteket érzékelnek, ez a primitivebb szemlélet (pl. csak a növény egyedeket lát és térformákat nem). Ezeken kivül lélektani hatásai Is vannak a kertnek: pl. fény, levegő, csend stb. A kertművészet téralkotás, emberi tartózkodásra épül. Kettős gyökere: architektúra, természet. Attól függően, melyik rendezőelv az erősebb, függ a stilus. (Kulturtáj nem park. A kertművészet nem diszitőmüvészet. ) (Tájképi és architektónikus kert. Természeti formák uralkodók = tájképi kert. Épitészeti formák uralkodók = architektónikus.) A kertépítészeti stilusváltozások az épitészeti stilus változásokkal együtt alakulnak. Az építészettörténettel együtt alakult a kertépítészet története.