A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)
Ferenczy Károly: A diósgyőri vár építészeti helyreállítása
A formailag tömör, szirtében szürkén semleges, de a történelmi méretek alapján karcsú hidpálya és a jeLzésszerü acélhurok mellett maguk a fah id évszázados megkopott, feketebarnára sötétedett, rácsozatban megmaradt vagy töredékeiben visszahelyezett gerendái önállóan, hangsúlyozottan, mégis egy rendszerhez tartozva jelentkezhetnek. A lépcsők A/diósgyőri ,várrom helyreállításánál talán erőltetett dolognak tűnhet külön foglalkozni a lépcsők kérdésével, de sajátos megoldásuk alkalmas, hogy további betekintést nyújtsunk a tervezési, kivitelezési módszer problematikájába. Az az elhatározás, hogy a holt romot élővé, szinte megközelithetővé teszszük, a megoldás két lehetőségét vetette fel: 1. helyreállítani az eredeti lépcsőket az általánosan alkalmazott módszerünk szerint, 2. ahol erre nincs lehetőség, ott szerelőipari szerkezettel érzékeltetni az alkalmi jelleget. Az eredeti lépcsőket három toronyban és a főbejáratnál lehetett helyreállitani, mig alkalmi szerkezetekkel az udvar és emelet közötti szintkülönbséget kellett áthidalni. A diósgyőri vár ugyanis a középkori kétszintes várpaloták mintájára egymással kapcsolatban nem levő alárendelt földszintből és fölérendelt lakosztályemeletből állt. A földszint helyiségeit az udvarból lehetett megközelíteni, szük ablaknyilásaik is ide nyiltak és általában egymással ajtóval összekötve nem voltak. Az emeletszintre külső szabadlépcsők vezettek. A termekbe az udvari körfolyosóról lehetett bejutni, de a termeket egymással ajtók kötötték össze és nagyablakaik a szabadba nyiltak Ez a középkori hűbéri viszonyokat kifejező, a szintenként is elkülönült tagolódás még a kápolnában is megjelenik. A diósgyőri várkápolna kétszintes volt; az alá- és fölérendelt személyek elválasztására, de az elválasztó födémben kialakított nyilas (opeion) révén az egyistent imádó Istentisztelet szempontjából mégis egységes térnek számitott. A két térszintet belső lépcső nem kötötte össze, vagyis a templomtér nem alkotott gyakorlati egységet, hanem csak eszmeit. A tornyok ellenőrzése is megkövetelte a következetes elválasztást. A tornyok felsőbb szintjeire bejutni csak az emeletről lehetett. A vár több évszázados pusztulása során az emelet megközelítését szolgáló szabadlépcsők és a körfolyoső tönkrement. Az adott helyzetben a diósgyőri vár lépcsőhelyreállitásait, illetve pótlásait a következőképpen oldottuk meg: A három toronyban, ahol erre lehetőség volt, a járószinteket helyreállítottuk és a feljutást blztositottuk. A ket Ny-i toronyban (DNY-i, ENY-i) megmaradt a padlástérig felvezető középkori csigalépcső. Ezeket csak restaurálni kellett. A további szintekre vivő lépcsők azonban nyomtalanul vagy majdnem nyomtalanul megsemmisültek. Pótlásukra előregyártott vasbeton fokokból egy vb. tengelyre felfűzött csigalépcsőt készítettünk. Az EK-i harmadik toronyban az emelettől indulóan megtaláltuk az egyeneskaru lépcsők és alátámasztó boltozatok lenyomatát, sőt ebből több romos részlet meg is maradt. A boltozat csonkok lehetővé tették a lépcsőrendszer kiszerkesztését és ezen az alapon a formailag hiteles, de anyagában-szerkezetében mai helyreállítását. A helyreállítást a " papirhajtogatásra, kivágásra" emlékeztető módon vb. lemezből készítettük kizárólag a lépcsőket és tartőbordáját kiöntve és beillesztve a hiányzó részekbe. Ez a módszer lehetővé tette a közlekedés megoldásán tul a megmaradt rosszállagu boltozatcsonkon megfogását és homlokivének didaktikus kiegészítését, miközben a maradványok mindenütt láthatók maradtak.
