A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

F. Czeglédy Ilona: A diósgyőri vár történeti és régészeti kutatása

A IX-X. századi honfoglaló magyarság római kővárakat, őskori és népvándorláskori földvárakat talált a Kárpát medencében. A nomád életmódhoz szokott magyarság az erősitett hely és településformával csak lassan, történelmi szükségszerűségből barátkozott meg. A magyarság az évezred fordulóján beilleszkedett az európai keresztény közösségbe és felzárkózott épitészeti, illetve városépítési törekvései mellé. Az országos 1241-ben végigpusztító tatárjárás tragikusan bebizonyította a slkfóldön nyílt módon élés tarthatatlanságát és királyi rendeletre megindult a helyi falazott kővárak épitése. A románkori lakótornyok, várfalak, szabálytalan belsőtornyos elrendezése után a gótika szabályosabb alaprajzi, külsőtornyos fejlettebb vártipusai jelentek meg. Az újkori tűzfegyverek ellen hathatós védelmet Ígérő olasz-bástyás erődök kibontakozásakor azonban másfélszázados török hódoltság szakadt hazánkra, majd az osztrák Habsburg birodalom XVIII. század elejei szándékos pusztitása a "rebellis magyarok' ellen tette tönkre várainkat és akasztotta meg az erődépités általános és töretlen fejlődését. Az első világháború után kialakult országhatárok között minden ingóságából kifosztott romos, holt vármüemlék állományt örököltünk. Ez az örökség a második világháború pusztitása után még kedvezőtlenebb képet mutatott. Jelenleg 177 vármüemléket tartunk nyilván. A várak iránti romantikus érdeklődés a mult század óta hazánkban is felhívta a figyelmet a véráztatta dicső mult nemzeti értékeire, de tudományos kutatásuk és gyakorlati védelmük csak az elmúlt évtizedekben bontakozott ki. Az újjászületett magyar műemlékvédelem és régészet 1945 utáni munkájából kimagaslóan a legjelentősebb a fővárosi királyi vár, Buda ásatása és helyreállítása. Vidéki váraink közül a legszámottevőbb munka épp témánknál az ország második városában álló Miskolci diósgyőri várban folyt. Diósgyőr várát még két évtizede az életveszélyesen omló 4 torony körül ismeretlenségbe burkolta a föld és a törmeléktartó. Azóta mintegy 30 000 m^ feltöltés elmozdításával ismertté vált a belsővár és az övező várfal 7500 m

2 területe és a körülötte fekvő 1/2 millió m

2-es külsővár rendszere. Az előkerült félmillió lelettöredék és az oklevelek anyagából Diósgyőr alábbi fejlődéstörténete állitható össze: A kőkorszak embere számára az első hajlékot az élet számára ideális természeti adottságokat halmozó területen a barlangok nyújtották. A fémkorszakban már valószinüleg a Szinva patak völgyéből kiemelkedő várdomb lakója lehetett az ember. A természetes védelmi adottságok fokozására, földmüveket» palánkokat, szárazon rakott kőfalakat épitettek. Mindez a szikladomb körkörös védelmének fokozására, a hőforrások táplálta vizesárok körbemélyitésére stb. irányulhatott. A korszak e legalapvetőbb törekvésének kifejezését Őrizte meg számunkra a GYOR = gyürü szó és késői leletanyagát a IX-X. századi eredményekkel együtt előkerült cölöp- és gerendamaradványok. A honfoglalás korára a IX. századra egy későiikrónikás említése utal. Leírása szerint a honfoglaló Árpád fejedelem Győr várát a "GASTRUM GEURU"-t a megye névadó nemzetségfőjének Borsnak adta. De ez a vár még nem lehetett a középkori értelemben vett falazott kővár, hanem csak egy erődített domb, amelyet talán nem Is használtak és az évszázadok során tönkre is mehetett. Erre utal az a tény is, hogy az oklevelek 1248-banTERRA GEURU-nak, 1261-ben TERRE NOGGEUR-nak, a borsodi vár földjeként emiitik.