A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)
Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben
A legbonyolultabb feladatot a soproni Előkapu helyreállítása jelentette, amelynél nem csupán egy védőépület építéséről volt sző, hanem a várostoronyhoz csatlakozó középkori erődrendszernek, valamint az ezek alatt előkerült római városfalmaradványoknak olyan didaktikai bemutatásáról, amely azoknak városszerkezeti, történeti, illetve épitészeti összefüggéseit érthetővé teszi. A munkálatok során egyrészt ásatások és tereprendezés utján láthatóvá tették az erődrendszer föld alá került maradványait, másrészt a várostorony tövében egy olyan modern megfogalmazású épitményt illesztettek be, amely többrétű feladatot teljesít. Egyrészt a mult században történt bontások nyomán a városszerkezetben keletkezett értelmetlen rést újra bezárja, a lebontott toronyőr épület belső lépcsőfeljáró funkcióját modern formában visszaadja, végül a toronyhoz csatlakozó bástya terének lefedésével olyan teret létesít, amelyben a várostörténet közel kétezer éves kontinuitását bizonyító római kori maradványok bemutathatókká válnak. A bonyolult feladat épitészeti megfogalmazásához ez esetben a betont alkalmazta az épitész, amely a szerkezeti, statikai, valamint tér- és tömegformálási igények kielégítésére és a városfalak épitészeti környezetébe való beilleszkedés megoldására egyaránt alkalmas eszköznek bizonyult. A soproni Előkapu utolsónak bemutatott példája mintegy összefoglalásul is szolgálhat, mint annak a magatartásnak példája, amellyel történeti városaink értékeinek feltárása, megmentése és a mai életbe való szerves beillesztése mint az épitészeti alkotás egyik izgalmas és igényes feladata megoldható. Mint egy modern alkotó épitész művészi állásfoglalása bizonyltja, hogy a mai épitészet többre képes, mint a műemléki értékek láthatatlan eszközökkel való egyszerű konzerválása -- ahogyan azt a század elején várták tőle, többre, mint az utánzás és a semleges épitészet, ahogyan a maradt felfogás véli a régi környezetbe való beilleszkedést, néha még napjainkban is, és többre, mint a csupán gazdasági és technikai szempontokat ismerő épitészeti amely megfeledkezik a város humán tartalmáról és az épitészeti örökséget veszélyeztetve veszélyezteti magának az építészetnek társadalmi rangját is. A bemutatott példákkal azt szerettem volna bizonyítani, hogy a mai épitészet képes a mult és jelen magasabbrendü egységbe való ötvözésére és korunk harmóniára vágyó embere életérzéseinek művészi kifejezésére.
