A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Dr. Tilinger István: A magyar műemlékvédelem jellegzetességei

Másfelől, a műemlékek, mint a társadalmi viszonyok érzékletes hordozói, megmutatják egy adott korban az anyagi és szellemi termékek összefüggéseit, igy a történelmi fejlődés fő vonásai élménnyé válnak. Mint Marx mondja, az ember saját magát szemléli az általa teremtett világban. Mindezen belül a mult épitészeti emlékei alkalmasak arra, hogy történelmi szemléletet és távlatot adjanak. A nemzeti múltnak a fennmaradt alkotásokon keresztül is történő megismerése felkelti az érdeklődést és fokozza a megbecsülést az alkotó munka iránt. Az iránt az alkotó munka iránt, amely az elődök hosszú sorának eszét és ügyes kezét dicséri, amelyek által támasztott hagyományi keretek között élünk. S ezek közül is felhivják a figyelmet a követni való jó példákra, a haladó hagyományokra. Az Ősök által létrehozott értékek tiszteletteljes szemlélése és saját korunk, valamint utódaink számára való fenntartása, helyes értékelése éppen a nacionalizmussal ellentétes irányú,, s közvetlen előidézője a szocialista hazafiság tudata kialakulásának. Nem beszéltem még a műemlékvédelem tudatot alakitó tényezői között az esztétikai nevelés jelentőségéről. A szocialista kultúrpolitika keretei között ez a folyamat nemcsak passziv befogadást jelent: esztétikai szükségleteket és a saját tevékenység eredményei iránt való igényeket is teremt. A mult szépségei és művészi kultúrája jellem- és magatartás formáló tényezővé válik, s ez az igényesség kifejti hatását minden ténykedésünkben. Ahhoz, hogy a fentiek valóra válhassanak, a műemlékvédelem fogalmának jellegzetesen két értelmezést adunk: az egyik a szorosan vett helyreállítás és az ezzel kapcsolatos tevékenység, a másik ennek közművelődési jellege, azaz jelentéstartalmuk érvényesülésének elősegítése a társadalmi tudatban. Ez utóbbinak fontos tényezője a népgazdasági, idegenforgalmi hasznosítás. Rendkívül nehezen mérhető, de azért jól érzékelhető sajátosság, hogy a kül- és belföldi turizmusban e vonzóerőinek szerepe nem elhanyagolható a gazdasági életben sem. Ez természetesen nemcsak magyar jellegzetesség, sőt e téren pl. Olaszországgal vagy Spanyolországgal még csak fel sem vehetjük a versenyt. Az azonban már motiválja a kérdést, ha azt mondjuk, hogy gondos megtervezettséggel - mint pl. a közreműködésünkkel folyó "Korok, tájak, muzeumok" országos helyezéses versenymozgalma - vagy egy-egy - esetleg idegenforgalmi beruházásnak műemléképületben történő megvalósításával kisebb müemlékállomány esetén is jobb hatékonyság érhető el. Nem kevésbé jellegzetesek a magyar műemlékvédelemben azok agyakorlati, szervezeti, metodikai tényezők, amelyekről a továbbiakban szólni fogok. A Műemlékek Országos Bizottságának megszűnése után jogutódja, az 1957-ben megalakított és a műemléki munka legjelentősebb részét ma is ellátó Országos Műemléki Felügyelőség lett. Ez az intézmény két fő feladatot hivatott ellátni: egyrészt az országosan más szervek által végzett, műemlékekkel kapcsolatos munkák szakfelügyeleti, hatósági teendőit, másrészt az operativ, gyakorlati müemlékvédelm-i munkák egy helyen történő komplex és koordinált megvalósítását. Ezt a célt szolgálja a Felügyelőség jelenlegi szervezete: a tanácsok, intézmények, egyházak, társadalmi szervezetek és magánosok kezdeményezéseit koordináló és a műemlékek védelmén őrködő hatósági - Müemlékfelügyeleti Osztály, a régészeti és művészettörténeti kutatást organizáló - Tudományos Osztály, a kutatási eredmények valóraváltását végző Tervezési és Kivitelezési Osztály. Gazdasági terveink kidolgozása a Terv- és Koordinációs Osztályunk fő feladata. Szervezeti kereteink közé tartozik a Magyar Épitészeti Múzeum kibontakozás előtt álló intézménye is.