A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Dér Béláné: Eger rendezésének speciális szempontjai

semmi bizonyíték nincs. Vincze István kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy a szőlőtermelő kul­túránk a magyarság keletről hozott ismereteire vezethető vissza. A püspöki székhely kialakulásával az egyházi liturgia borigénye a bortermelés továbbfejlesztését segítette, tehát már ekkor foglalkoztak szőlőtermeléssel. Mivel a borok tárolása pincékben lehetséges, ezért a tufa altalajba vájt pincékről már a XV. században keletkezett egri káptalan birtokkönyve említést tesz. Egerben a pincék általában vágott lyukpincék, sajátos típust alkotnak. Először az üreg készült el és csak azután építették a borházat. A pincék nagysága, formája és beosztása rendkívül változatos. Függ ez a pince korától, épittetőjének gazdasági, társadalmi helyzetétől és a pince helyétől. A városnak és környékének több ezer pincéje között sok volna érdemes arra, hogy róla külön is beszéljünk. Vannak pincék, amelyekhez különböző hagyományok fűződnek és vannak olyanok, melyek kiképzésük sajátos for­májával, vagy díszít menyeikkel tűnnek fel. Vannak olyanok, amelyekben kut van és olyan is akad, ame­lyen kis patak folyik keresztül. Ezért most a Szépasszonyvölgyben három pincét védetté nyilvánítottunk és foglalkozunk egész pincesorok védetté nyilvánításának gondolatával. Jelentős pincerendszer még az 5 megye területére ki­terjedően működő Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát, melynek termékei országos és nemzetközi versenyeken nyertek különböző jellegű első dijakat és közel 52 országba exportálja borait. A várost joggal emlegetik diákvárosként, hiszen tanítási időszakban közel 20 000 fiatal él itt, akik­nek munkássága nagyban növeli városunk jelentőségét. Ehhez a diáktársadalomhoz csatlakozik még az ország diáksága, akik tanulmányi kirándulásokon meglátogatják a várost. Így kevés a diákszállás-helyek száma, aminek fejlesztése szintén nagyon fontos feladatunk. Eger vonzás központi szerepével azért kell foglalkozni, hogy a város jellegéből adódó, a környékről beáramló forgalmat fel tudjuk becsülni és az idegenforgalomtól elhatárolni. A kettő igénye ugyanis külön­böző. A vonzásközponti hatás egész évben jelentkezik, ellentétben az idegenforgalmi hatással. Eger ide­genforgalmában azonban nemcsak a tavaszi-őszi csúcsforgalom okoz gondot, hanem még azon belül is az egyes ünnepnapokra koncentrálódó túlzsúfoltság. Városunk történelmi múltja mellett döntő jelentőségű gyorsan fejlődő jelene. Lakosságunk száma közel 58 ezer fő, ami főleg az urbanizáció hatására alakult ilyen mértékűvé. Például, amig a felszabadu­lás előtt 2-3 ipari üzem volt, jelenleg 147 ipari üzem működik, aminek következtében a város egyre je­lentősebb munkásosztállyal rendelkezik. A városrendezési szempontok figyelembevételével iparunk már helyesen települt, hogy ne szeny­nyezze a város levegőjét, egységes iparterületen a várostól elkülönítve, de ahhoz szervesen kapcsolódva. Termékeink a hazai és több mint 14 ország piacán hirdetik az egri dolgozók jó munkáját. Városunk építésében nagy feladatot jelent a lakás, kommunális, kulturális és egészségügyi létesít­mények építése. Lakáshelyzetünk az egymást követő ötéves tervekben nagymértékben javult. 1975-ben - a IV. ötéves terv végén - 18 131 db volt, melyet 1980-ra 21 ezerre irányoztunk elő. Ezeketa lakásokat nagyrészt uj lakótelepeken építjük, amelyek harmonikusan is illeszkednek a városhoz, tehát magas épü­leteket nem tervezünk. Északi lakótelepünket testvérvárosunkról, a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosáról Csebokszáriról neveztük el. Ezt a lakótelepet az V. ötéves tervben szeretnénk befejezni, lakos-száma ekkorra ko. 15-20 ezer fő lesz. A VI. ötéves tervben a déli városrész építését tervezzük, melynek terveit az ÉSZAKTERV már készíti.

Next

/
Thumbnails
Contents