A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Ihrig Dénes: Településeink infrastrukturális fejlesztésének műemléki vonatkozási

modellel szemben még két vonatkozásban veheti fel a versenyt. A megfelelő műszaki állagú, s igy megtartandó épületben a hagyományos szerkezetek - vastag falak - környezettől szeparáló szerepe (pl. szomszéd lakás zajhatása) sok vonatkozásban kedvezőbb a házgyári lakásénál, még abban az esetben is, ha szűk az utca és az udvar a lakótelepi lényeges beépítéssel szemben. Amiben viszont mindenképpen versenyképes a műemléki épületben levő lakás, ez az egyedisége - a humán oldala - a hagyománnyal rendelkező városrészben. Ugy gondoljuk, a műemléki városrészben levő lakás " életképességének nem annyira a lakótelepi lakással, mint inkább az egyéni családi házzal kell megvivnia a harcot. Az "én házam - az én váram" felfogás szocialista társadalmunkban is nagyon elterjedt gondolkodássá kezd válni, s vidéki városainkkat, kisebb városiasodó településeinket nagyon rohamos tempóban zárják körül a családi házas házhelyosztási területek. Lakosságunk emelkedő életszínvonalának tulajdonképpen nagyszerű jele ez - de nem minden szempontból pozitiv jelenség. Nem az individuálissá váló emberi magatartás társadalmi kérdéseire akarunk most itt kitérni, hanem gazdaságiakra és urbanisztikaiakra. Gazdasági szempontból sok településünknél, amely ugy is terjengős - a magyar város, különösen az alföldi jellemzője ez - területpazarlást jelent. Az urbanisztikai negatívumok pedig abban rejlenek, hogy az infrastrukturális ellátottságot megnehezíti, megdrágitja (csatornázás, utépités, intézményellátás) és ez az alacsony beépitésu gyürü sok helyütt ma már ugy veszi körül a települést, hogy egy későbbi esetleges intenzivebb fejlesztésnél a városiasabb beépités szerves területi fejlesztése úgyszólván megoldhatatlanná válik. Véleményünk szerint az előzőekben elmondottak miatt a műemléki épületben, a városszerkezetileg védelemre javasolt területen kialakítandó uj épülettömbökben létrejövő lakásoknak kell a periférián épülő családi házakkal versenyképessé válni. Ennek elérése érdekében várospolitikai eszközökre van szükség, olyan ösztönzésre, amelyek a lakosságot és lehetőleg az igényesebb lakosságot visszahozza a központi - műemléki vagy városszerkezeti szempontból értékes területekre. Ezen ösztönzőkre példaként a kedvezőbb hitelfeltételek biztosítását lehet javasolni, amelyekkel el kellene érni azt, hogy olcsóbb legyen a műemléki városrészben egy lakás helyreállítása - "megtermelése", mint a külső területen történő épités. Tehát ezzel arra is kívánunk utalni, hogy a magánerőt fokozottabban be kell kapcsolni a védendő városrész "életre keltésébe". A város - a közösség - erőforrásaival pedig a többi infrastruktúrát kell itt fejleszteni és elsősorban itt kellene fejleszteni - célunk érdekében - és a legkorszerűbb szintre emelni, A lakosság - mint mondottuk - az igényesebb lakosság műemléki városrészben tartását a fokozott intézményellátással, mint egyik tényezővel tudjuk biztositani. A már említett lakás számára nem alkalmas épületrészek (benapozás nélküli földszintek, hangulatos pincék) az intézményellátás legkülönbözőbb fajtáit biztosíthatják. Az idegenforgalom világszerte kialakuló uj "iparág", igen sokfajta intézményigénynyel lép fel, amelyek egy külön infrastruktúrát jelentenek a történelmi városrészben, egy uj működő rendszert, ami az ott foglalkoztatott népességet is visszatelepítheti. A kereskedelmi hálózat, mint infrastruktúra találja meg itt legkönnyebben helyiségeit. Az oktatási nevelési intézményrendszerben érdekes pozitiv vonás bontakozhat ki: a szakosított - s igy kisebb egységekben működő - nevelési intézmények a történelmi városrész kisebb és egyedi épületeiben találhatnak helyet. A műszaki jellegű infrastruktúrák közül érintőlegesen emiitjük meg a közmüvekés a hulladékeltávolítása - mint tőlünk távolabb álló problémakör - kérdését. S kissé nagyobb súllyal a közlekedési hálózatokét.