A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Géczy Csaba: A gyöngyöspatai faszobrászati helyreállítás

szemlélve, az sem elképzelhetetlen, hogy kezdetben az oltár megállt minden hátsó tartó nélkül, feltételezve, hogy a kónuszos ágvégekre ráhúzott szobrok a jelenleginél szorosabban csapolódtak az ágakra. Ez a megoldás valódi ácsmesteri bravúr lehetett, ha valóban létezett. Mértéktartásra intve képzeletünket, valószinübb valamilyen hátsó vázat, hátfalat feltételezünk. Akárhogyan is lehetett, világos, hogy ennek a hátsó falnak elsőrendűen tartó, esetleg a felesleges képszéleket eltakaró szerepe volt, s alkalmazása eredetileg is valamelyest megkötötte, elnehezítette a légies fakompoziciőt. Ebből kiindulva, ez utóbbi stílustalan deszkaburkolást elbontottuk és figyelembe véve, hogy a korábbi - eredeti? - falról, tartóról semmiféle konkrét ismeretünk nincs, a rekonstruált épitmény, a szobrok szilárdságát rejtett, a padozatba és a boltozatba bekötött négyzethálós rendszerű idomvas tartővázzal kívánjuk biztositani. A kompozíció által takart vázzal megtartjuk a fa áttört, levegős hatását, amelyet csak növel a háttérben kirajzolódó gótikus szentélyablakból beáradó fény. Az oltárképet adottnak felfogva, széleit visszahajtva ovális vakkeretbe fogva, restaurálás után visszahelyezzük az oltárba. Nem szeretnénk lemondani a fa hajtásainak, lombozatának jelzésszerű érzékeltetéséről. Két-három ágacska olyan rekonstrukciójára gondolunk, amely hozzásegíti a nézőt ahhoz, hogy a szabadon hagyott csapnyilások folytatásaként képzeletében megjelenjék a hajdani duslombu fa képe. Azt is szeretnénk, hogy a látogató a maga anyagi valóságában is érzékelhesse, milyenek lehettek a szobrok és milyen kárt okozott a tűz. Ezért a félig megtisztított Dávid és Salamon szobrokon teljesen az eredeti színezést tártuk fel és egészítettük ki, a megpörkölődött testszineket nem retusáltuk, a testfelületek nagyobb hiányait az eredeti szinértéknek megfelelően festettük. Végül néhány technikai részletről a műhelymunkában jártas érdeklődők számára. Az égéstől eltekintve a fa szinte teljesen egészséges volt, biológiai kártevők alig támadták meg. Ezért a fatelités lényegében a megszinesedett kéreg szilárdítására korlátozódott. Ehhez paraloid-B-72-es oldatot használ tunk, amelyet a szobrok kikönnyités nélkül hátoldalán ecseteléssel, a polikrómozott felületeken a repe déseken keresztül és a rétegek kagylós elválása mentén injektáltunk a fába. Hatékonyságát prőbafuratokkal ellenőriztük. Az alapozás alatt néhol üregek húzódtak, ezeket kopogtatással derítettük fel, majd sűrű paraloiddal töltöttük ki. A telítés műveletét összekapcsoltuk a rétegek megkötésével; a paraloiddal beiktatott fához vasaltuk a meglazult alapozást. A tisztítást mechanikusan és reagens vegyszerek segítségével végeztük, a lazurozást n-Butilaminnal sikerült leginkább megtartanunk. A plasztikai hiányokat az eredetinek megfelelően hársfával, illetve a XIX. századi kezeknél gipsrzel pótoltuk. A régi és az uj fa preventív védelmét Xylamon BN-Hel készítménnyel biztosítottuk. Az alapozást hagyományos technikával, bolognai krétával végeztük. A fémszinezés hiányait arany - és ezüstlapokkal pótoltuk, ez utóbbit használtuk a másodlagos hamis ezüst javítására is. Mértéktartásra törekedve temperával, vonalkoző technikával retusáltunk. Végül az elkészült tárgyakat hig védőlakk bevonattal láttuk el. Megfogalmazásomból talán feltűnt a feltételes mód sűrű használata és nem véletlenül. Jelenleg a munka tekintélyes hányadát már elvégeztük, sok minden egyértelművé vált számunkra, más problémákat tisztázottnak vélünk, de még több komoly feladat gyakorlati megoldása vár ránk. A restaurálás dialektikus szemléletet kivánó tevékenység. A helyreállítás befejezéséig felmerülhetnek szándékainkat módo-