A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Géczy Csaba: A gyöngyöspatai faszobrászati helyreállítás

A feliratszalagokat meglehetősen töredékesen találtuk meg. Szerencsére sikerült a latin nyelvű feliratok forrását megtalálnunk, amelynek alapján, hosszas próbálgatás után valamennyi szövegrészt hitelesen kiegészitettük. A képkeretet Övező ág szalagfonata is kibetűzhető feliratot tartalmaz. Ezen eredetileg érdekes hibát vétettek; a földön sorjában festették a betűket, amelyek függőleges helyzetbe kerülve átfordultak, egyesek fejjel lefelé lógtak, ezt észrevették, átfestették az irást, a korábbi betűket a papirusz tekercs szinét utánzó lazurfestéssel elföldték. Az 1878-as alku jegyzőkönyv ismeretében számítottunk rá, mégis meglepődtünk, amikor az ágak átfestését eltávolítva szabályos - alul sűrűbb, feljebb ritkuló - távolságban nyílások tűntek elő. Ezek apró csapnyilásként szolgáltak, amelyekbe a főágakból kinövő kis hajtások illeszkedtek. Méretükre a csapok mélységéből, és néhány megmaradt, a nyilasokba beletört szárinditásből következtethetünk. A hajtások - feltehetően - még két-három ágacskára bomlottak és levelekben végződtek. Talán elszórtan levelek a fő ágakból közvetlenül is sarjadtak, hiszen nem mindennapi szerencsével egy levélkét a másodlagos krétaréteg alatt éppen egy ághoz simulva találtunk. A féltenyérnyi levél anyaga impregnált vászon, amelybe kézműves műgonddal levélerezetet préseltek, és az egészet élénk tavaszzöldre festették. Elképzelhető, milyen természethü hatást keltett a virágos mezőn álló lombos fa, amikor a légmozgás meglebbentette a leveleket, s a mozgás fényárnyék játéka megsokszorozódott a selymes fényben csillogó ágakon, szobrokon, íme, miként jelenik meg a reneszánsz természettisztelete a beköszöntő barokk hatásos színpadán. A Jessze előképeken a fa vagy szőlővessző lombos ábrázolása persze másutt is előfordul, de nyugodtan állithatjuk, hogy a fa mozgatása, élővé varázsolása a megrendelő és a megvalósító művészek közös szellemi alkotásának sajátos, ritka gyümölcse. Az 1878-as alakú jegyzőkönyv kikötötte, hogy "mindazon levelek, melyek természetellenesek, és az egésznek nehézkes kinézést kölcsönöznek, leszedendők..." A lombok eltávolítására bizonyára azért került sor, mert könnyű prédái lévén a tűznek, elégtek, és elszenesedett maradványai valóban "természetellenesen" és "nehézkesen" üszkösen meredeztek és fonnyadoztak az ágakon. A dolog természeténél fogva annyi szó esett már a tűzről, kötelességünk összefoglalni a rejtélyes esemény rekonstruálható mozzanatait: az oltár fogott tüzet, rövid ideig tartott, csak a vékony, gyúlékony kinyúló elemek kaptak lángra, a tömbszerü fák felizzottak és parázslottak. Nem lehet felfedezni a tüz kiinduló pontját, a takart elemek (Jessze, lábazat) kivételével mindenütt pusztított, súlyosan megégtek a lent álló angyalok és a tőlük legtávolabb levő Madonna. A fémszinezés átvezette a hőt, a festett vagy natúr felületekre. Erősebben károsodtak a már hiányos, sérült területek. A tűz feltehetően magától elhamvadt, vizes oltás praktikus következményeit nem észleltük. Visszatérve a helyreállításra, a szobrokon dolgozva hátukba vájt jelzéseket vettünk észre. Nincs minden szobor bejelölve vagy talán egyes jeleket a tüz semmisített meg, a jelek azonban ismétlődnek, tehát a párdarabokra vonatkoznak. Egyes ágvégződéseken hasonló jelöléseket találtunk. A szobrok rendszertelen fejtartásáből (a kompozícióból kifelé néző is akad) korábban is gyanítottuk, hogy 1878-ban öszszecserélhették a figurákat, visszahelyezésük nem az eredeti rendszer szerint történt. Azt bizonyosan felismertük, hogy a felirattal ellátott szobrok a két csúcsba felfutó fő ág külső mellékágain ültek, pontos helyük is meghatározható. A felirat nélküli szobrok a főágak belső, kétfelé néző kinövésein foglaltak helyet, közülük négy helye meghatározható. Az eredeti rendszer rekonstrukciójával rendezzük a szobrok fej - és tekintet irányát, visszaállítjuk a kompozíció ritmikáját: a képet feliratszalagos ág övezi, a külső ivet ismét feliratos szobrok karéja alkotja.