A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Géczy Csaba: A gyöngyöspatai faszobrászati helyreállítás

A lefolytatott vizsgálatok csak részleges eredményt hoztak. Ott, ahol az égés a mélyebb rétegeket is érintette, a szenesedést általában ki lehetett mutatni. Mivel az ép és megpörkölődött eredeti festékrétegek sugárgyengitésében nincs jelentős különbség, igy azokat a röntgenfelvétel alapján közvetlenül nem lehetett megkülönböztetni egymástól, azaz a pörkölődött felületek kiterjedését nem sikerült meghatározni. Ez azt jelentette, hogy amig az eredetileg fémszinezett felületeknél nagy pontossággal következtethettünk az égettség mértékére, addig a különösen problematikus testfelületeknél a kiterjedt szenesedés mellett az ép és megpörkölődött szinezés arányát nem sikerült megnyugtatóan eldöntenünk. Ilyen körülmények között az oltár teljes belső látásához szükséges többszáz röntgenfelvétel elkészítésének nem láttuk értelmét. A kísérletek mindenesetre megerősítették azt a feltevésünket, hogy a fémszinezett felületek csak kevéssé, a testrészek festése annál súlyosabban sérült. A félig sikerült kísérlet után bizonyosságot kellett szereznünk, nem volt más választásunk, próbaképpen félig megtisztítottuk az oltár két ellentétes oldalon levő két szobrát, Dávidot és Salamont. Az eredmény feltevésünket igazolta: Dávid szobrán a fémszinezés sértetlenül megmaradt, párján tenyérnyi hiányokkal találkoztunk; az ezüstöt boritó lazurozások élvezhető állapotban voltak. A testszinek előnézetből teljesen megsemmisültek, az áll és szakáll által takart nyaki részeken a szinezés megpörkölődve, elbámulva megmaradt, feljebb csak az elszenesedett fa látszódott. Töredékes, de eredeti tónusa testszint csak a kitárulkozó kezek hátsó részén a kézfejeken figyelhettük meg. Ezzel párhuzamosan levéltári kutatással sikerült fényt deríteni az oltár felújításának körülményeire. Az 1868. augusztusi földrengés a patai templomot sem kímélte; a hajó boltozata megrepedt. 1869. február 12-i, az egri érseknek küldött levelében Lourich Ferdinánd plébános részletesen elpanaszolja az elhanyagolt templom javításra szoruló hibáit, szól a főoltár megviselt állapotáról is. "A főoltár háromszáz évet haladó időre mutató képe s képkerete szu által megemésztve morzsában hull alá." A kegyurak sem igen akarnak a költségekhez hozzájárulni, a hivek gyűjtenek a helyreállításra, az érsek is küld némi támogatást. 1873-ban végre megújítják a tetőt, majd 1877-ben hozzálátnak a külső-belső tatarozáshoz. Lourich közben sürü kapcsolatot tart fent az érsekséggel, fáradozik, intézi az.ügyeket, szeretné minél tökéletesebbé tenni templomát. Ugy látszik, műértő, tájékozott ember, felismeri az épületben rejlő értékeket, kéri az érseket, járuljon hozzá, hogy Rómer Flőris személyében a műemlékekhez igazán értő felügyelje a munkálatokat. Az érsek elutasítja a szakértői közreműködést. 1877. októberében Ludwig Károly gyöngyösi aranyozótől kérnek költségvetést a berendezés helyreállítására, de a munkát végül is két olcsóbban dolgozó, talán jobb hirü pesti aranyozóra, Reínhardra és Hatzunderre bizzák. A velük készített 1878. március 10-i alku jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy a "főoltárkép ugy stabilitás, mint szépészet tekintetében rendkívül hiányos állapotban" van. Megható, amivel az oltár javítását indokolják; "Az oltárkép a helyszínen alaposan megvizsgáltatván, kitűnt, hogy az gyökeresen kijavítható, mit teljesíteni célszerű, mert kevesebbe kerül, mint egy uj oltárkép, de főleg azért, mert a nép ezen megszokott és mindenki által gyermeksége óta ismert oltárhoz a legnagyobb.. . (itt olvashatatlan az írás) ... ragaszkodik. A jegyzőkönyv azután felsorolja az elvégzendő, általunk is ismert munkákat, erre még néhány utalás erejéig visszatérünk. Az mindenesetre feltűnő, hogy sem az idézett jegyzőkönyv, sem Ludwig Károly költségvetése, sem Lovrich Ferdinánd levelezése egy szóval sem emliti az oltár égettségét, a helyreállítás valódi okát, jóllehet, a "szépészet tekintetében rendkívül hiányos állapot" bizonyára a megszenesedett felületek látvanyara utal. Az adatokból ugy véljük, hogy az égés valamikor 1869. előtt történhetett és az esemény ké-