A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Géczy Csaba: A gyöngyöspatai faszobrászati helyreállítás

felállítása elé, a XVII. század 30-40-es éveinek tájára tesszük. Egyébként terveink között szerepel az emiitett mellékoltár restaurálása, amely bizonyára hozzá fog járulni a templom XVII. századi állapotának jobb megismeréséhez. A művészettörténeti adatok ismeretében láttunk hozzá a helyreállítás első lépését jelentő, a helyszínen megkezdett, majd az oltár szétbontása utáni műteremben folytatott kutatáshoz, a tennivalók felméréséhez. Sajnálattal láttuk, hogy a copf tabernákulum elhelyezése kedvéért Jessze ruházatából egyrészt kifűrészeltek, sőt az eredeti szentségfűlke ajtaját is megsértették. Észrevettük, hogy a stipes mellett álló virágos talapzat lapos faragása a téglafalazat mögött is folytatódott, korábban tehát rövidebb oltárasztal tartozott az építményhez. Feltűnt, hogy a csúcson trónoló Madonnát enyhén előredöntötték és beszorították a boltozat alá, a körülötte elhelyezkedő négy figura ágvégződéseit levágták és a szobrokat kissé összezsúfolva szabálytalanul az ágakra ültették, ettől a kompozíció felső része túlságosan zárttá vált. A remek ácsmunkára valló szerkezethez képest szembetűnő volt a primitiv festésű hátfal kései jellege. Öt szobor - a lantot tartó Dávid és négy jogart fogó király - kivételével az attribútumok hiányoznak, két királynak nincs koronája. Megállapítottuk, hogy az oltár mostani polikromiája másodlagos, vastag krétaalapozása alatt rejtőzik az eredeti színezés. És ekkor ért bennünket az igazi, kellemetlen meglepetés! A kutató ablakokon keresztül láthattuk, hogy a másodlagos réteg számos ponton nem takar mást, mint a megszenesedett fát! A tapasztalatakat elemezve a következőképpen rekonstruálhattuk az oltár eredeti színezését és annak állapotát: a Jessze alatti füves rét alapszíne zöld, aranyozott, ezüstözött, változatos lazurszinekkel tarkított virágokkal. Itt égésnyomot nem találtunk, a színezést nehezen eltávolítható kék olajfestékkel kenték át. A fa törzsét és ágait ezüstlapokkal borították és selymes zöld lazurozással játékos, természetes csillogást kölcsönöztek a fának. Az ágak állapota jónak mutatkozott, égés itt is csak a másodlagosan elhelyezett szobortartó hajtásokat károsította. Átdolgozáskor az erre felhordott vastag krétaalapba fakérget imitáló barázdákat véstek, a felületen az ezüstözés hatását utánozták. A képkeretet körülfogó belső ágak iratszalagain az átfestés alatt megmaradtak az eredeti betűk. A szobroknál a virágkelyhek aranyozottak, a ruházatok arany és laurozott ezüstkombinációk voltak . Az átdolgozás metall, arany és hamisezüst segítségével meglehetősen hiven követte az eredeti színezést. Itt már jóval több égésnyommal találkoztunk, mégis feltételezhettük, hogy a felület nagy százaléka ép. Nem igy a fejeken, kezeken, vagyis az eredetileg is festett felületeken, ahol mindenütt a megszenesedett fára, az elpusztult korábbi alapozás maradványára, legjobb esetben a hajdani testszin megpörkölt töredékére bukkantunk. Kiderült, hogy a kezek közül tizennyolc másodlagosan gipszből készült, nyilván az elégettek pótlásaként. Ugyancsak a tüz pusztíthatta el a hiányzó attribitumokat, de a megmaradt koronák, jogarak és Dávid lantjának fája is elszenesedett. Ebben a kritikus helyzetben a restaurálás további menete szempontjából döntő kérdésen tépelődünk; merjük-e eltávolítani a másodlagos réteget? S ha igen, milyen állapotban találjuk az eredeti felületet?Abban bizonyosak voltunk, hogy a faanyag lényegében egészséges, a tüz csak a felszint károsította. De hány százalékát hagyta meg az eredeti színezésnek? Jó lett volna az átfestés alá látni. Az ultraibolya lámpával folytatott átvilágítás nem járt eredménnyel. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet sietett segítségünkre, ahol Kriston László végezte el a próbadarabok röntgenvizsgálatát. A vizsgálatnak meg kellett volna határoznia az átfestés alatt épségben meglevő eredeti festékréteg kiterjedési határait, az eredeti, de megpürkölődött festékréteg vagy alapozási réteg kitérje dését, az elszenesedett falfelület nagyságát, a szenesedés rétegvastagságát.