A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Dávid Ferenc: A falkutatások szerepe a műemléki helyreállításokban

tárt, terminus post quemet adnak a fal datálásához, amelyben felfedeztük őket, s önmagukat adják, vagyis az épület egy megsemmisült részlete és annak korát. Nagyon gyakori, hogy bizonyos nyilasok megszüntetésekor azok kőkereteit kiszedik, hogy falazőanyagként felhasználják, ugyanakkor azonban egykori helyük, a kövek hátoldalának lenyomata megőrződik az elfalazásban. Ezek alkalmasint segitik a kutatót abban, hogy a másodlagosan felhasznált követ az eredetibe visszahelyezhesse. Az in szitu faragványok feltárása a falkutatás egyszerű feladatai közé tartozik. A bonyolultabb másodlagosan vagy harmadlagosan felhasznált kőanyag felfedezése. Érdemes erre néhány szót vesztegetnünk. A falazőkőként használható anyagok többnyire sima, egykori illesztési felületükkel kifelé forditva kerülnek az uj falba. A kőfaragványok fektető fugájának (Láger) és oldalsó csatlakozó fugáinak felismerése, megkülönböztetése nagyon fontos. Az egykor gazdagabban kupolt oldal ugyanis többnyire az uj falsíkkal párhuzamos belső oldalra kerül. Hasonlóképpen fontos megemlítenünk, hogy amikor az épület átalakításának történetét vizsgáljuk, akkor e másodlagosan felhasznált köveket tudatosan is kereshetjük. Amint azt megállapítottuk, hogy bizonyos meglevő részletek mikor és miért pusztultak el, a következő épitési periódus falanyagában már meghatározott mennyiségű, olykor meghatározott méretű köveket is kereshetünk. A faragott kövek jelentősége a rövid méltatása után kérdezzünk újból: Mennyire szólaltathatók meg a leggyakrabban talált anyagok, falazatok, vakolatok, illetőleg festékrétegek? A falazatok a bennük felhasznált anyag, annak formája, kialakítási módja szerint különböztethető meg. Bizonyos nagyon általános ismérvek kivételéve) nehezen köthetők időhöz. Talán a kváder falazatok a legkönnyebben datálhatok, mert a kőfaragó mesterség története, kövek felületeinek megmunkálás módjai jól szembetűnők és elkülöníthetők. Különösen a román kor és a rendkívüli precizitásra törekvő reneszánsz produkált szűkebb korszakokhoz rendelhető megdolgozási módokat. A románkoron belül a kváder falazatnak több korszaka különböztethető meg: a korai a XI. század, XII. század közepéig terjedő időszakban, a mi számunkra kevésbé kőszerű, inkább a tégla méretekre emlékeztető lapos kősorokra jellemzők; addig a XII. század második felétől a magas, máig ismert 2/3 arányú queder kövek használata volt az általános. A kövek megmunkálása is korra jellemző, a korábbiak többnyire csak bárddal faragottak, durvák, a késeiek viszont lapos és fogas vésővel faragottak, finomabbak és simábbak. A falazatok, legyenek azok kváderkövekből, törtkövekből vagy téglából készítettek, csak rendkívüli óvatossággal korhoz köthetők. Megítélésükkor ugyanis két tényező együttes figyelembevétele szükséges: az épület szociológiai és földrajzi helyzete. Minél egyszerűbb, mindennapibb valamely épület, minél alacsonyabb technikai tudással előállíthatók annál archaikusabb jellegű. Ugyanígy: minél alacsonyabb helyzetű társadalmilag, gazdaságilag, annál inkább kötődik a helyben található építőanyagokhoz, s azoknak elterjedt, szokásos kialakítási módjához. Példaképp említem: épp itt, Egerben nem egy századunkban készült épület vakolat alatt rejtőző fala hasonló a közeli bélapátfalvi kolostortemploméhoz, a hazai 13. századi építészet e jelentős emlékéhez, épült azéhoz nagyon hasonló méretű és megdolgozásu, s vele egy anyagú kávderekből. A helybeli adottságoktól kevésbő függő, a kor technikai-művészeti csúcsait jelentő épületeknek van megfogható története: Magyarországon egységes kváderfalazatu, s nagyobb méretű épületek csak a XI-XIII., a XVI. és a XIX. században készültek. A gótikus századokra a törtkő falazat, a barokkra a téglával kevert törtkőfalazat s a téglafalazat, a klasszicizmusra, s a XIX. század egészére a téglasorokkal kiegyenlített, nagy méretű hasított kövekből készült és a tiszta téglafalazat a jellemző. A gótika elejétől a XIX. század végéig tartó fejlődésben egyre teljesebb a szabályosságra való törekvés, s ez az előregyártás fontosságának növekvését jelenti. A románkori kváderfalázatok magyarázata ebben az összefüg-