A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Dr. Zádor Mihály: Műemléki épületek utólagos falszigetelésének elméleti és gyakorlati kérdései

Nem feladatom, hogy az eljárás bővebb ismertetését vállaljam, mivel több mint másfél évtizede alkalmazott és ismert módszerről van sző, és ezek továbbfejlesztett változatai sem ismeretlenek hazánkban (pl. Romániában Moraru módszere vagy a hazánkban kísérletképpen nemrég alkalmazott NDK töltés-kompenzációs módszer). Az e témakörben folyó elméleti és gyakorlati kutatómunka egészét áttekintve azt látjuk, hogy világszerte ujabban egészen más uton keresik a megoldást. Elsősorban olyan folyamatok előidézésére törekednek, amely magát a falazatot teszi víztaszítóvá vagy vízzáróvá, elkerülvén azokat a szerkezeti meghibásodásokat, amelyek a korábban alkalmazott utólagos falszigetelések sikertelenségeihez vezettek. Mindezeket, a mult és jelen tudományos kutatásait és gyakorlati eredményeit figyelembe véve alakítottuk ki az 1960-as évek közepén azt a követelményrendszere, amelynek eleget kell tennie egy korszerű és a műemlékvédelemben alkalmazható utólagos falszigetelésnek. Mielőtt ezek ismertetésére térnénk, meg kell jegyeznem, hogy 10 évvel ezelőtti körülmények közé képzeljük magunkat, amikor az utóbbi években gomba módra elterjedt külföldi utólagos falszigetelések még ugyanúgy kutatási stádiumban voltak vagy kutatásaik meg sem indultak még, mint ahogyan mi is a szükségletnek megfelelően, az adott időszak követelményeit teljesítve fogtunk hozzá ennek a világszerte igényelt, az ICOMOS által is erősen inspirált, Magyarországon pedig életbevágóan fontos területnek a kutatásához. Mint minden kutatásnál, itt is az elmélet és a gyakorlat által meghatározott kutatási cél meghatározását kellett első lépésként elvégeznünk. Olyan újfajta utólagos falszigetelés kialakítását tűztük ki célul, amely a következő feltételeket teljesiti: 1. általánosan, minden esetben alkalmazható, nem kell különböző feltételekhez kötni alkalmazását, 2. a kialakítandó uj módszernek utólagos karbantartást nem igénylőnek kell lennie. Akkor kerülhetjük el ugyanis biztosan a szerkezeti meghibásodást, ha olyan uj módszert találunk ki, aminek nincsen szerkezete, 3. ebből következik a harmadik feltétel, mely szerint kémiai uton kellene olyan folyamatot előidézni, amely magát a falazat anyagát teszi víztaszítóvá, olymódon, hogy ugyanakkor lehetővé tegye a falazat adott (injektált) szakaszának légzőképességét. Igy a száradás folyamata alatt, a páradiffuzió megszüntetése miatt nem következhet be az egész falszakasz kifagyása, pusztulása, 4. negyedik feltételünk az eljárás gazdaságosságával függ össze. Lehetőleg devizás importot nem igénylő, a mai gazdasági körülményeknek megfelelő teherbírásra épitett eljárás kialakítását tűztük ki célul, 5. világossá vált előttünk, hogy csakis olyan eljárás gyakorlati elterjedését kívánhatjuk meg, amely a mai építőipar műszaki-technológiai feltételeit és lehetőségeit veszi alapul, mind pedig a technológia, a munkafegyelem és az ellenőrizhetőség vonatkozásában, 6. ez utóbbival függ össze egy olyan alapelv, amelyet jelenleg egyetlen kémiai falszigetelés sem teljesít a világon. Eszerint minden, épületek konzerválásával összefüggő eljárás, igy az utólagos falszigetelés korszerű módszere sem oldható meg korszerű technikai szinten - ellentétben egyes nyugati prospektusokkal - olyan eljárással, amely "látatlanban" és minden esetben alkalmazható receptekkel kívánja a feladatot megoldani, hanem - minden esetet egyedinek fogva fel korszerű, megelőző diagnosztikai vizsgálat után meghatározott, megtervezhető és utólag ellen őrizhető módszert kell alkalmaznunk. Ragaszkodnunk kell ennek leszögezéséhez, még abban az esetben is, ha ez nehezíti, műszakilag, gazdaságilag komolyabb feladat elé állítja tervezőinket