A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Szakál Ernő: Középkori kőfaragó szerkesztések

jelezni, hogy az euklideszi geometrikus rendszerek logikája és arányviszonyai a méretektől teljesen függetlenek és számtalanok. (kép 46.) A kutház oszlopfők feletti váll-darabjában össze metsződnek és egymáson áthatnak a baldachinpárkány és az oszlopot a középpillérrel összekötő ivek profiljai, sugárirányú metszetekben. Mindegyik a főkörök négyzethálójából szerkesztődött meg, és ugyanazon geometriai rendszerben, összemetsződésük révén alakult ki az a kontúrrajz, melynek alapján a kőből kifaragáshoz a sablon elkészülhetett, mert csak a felesleges vonalakat kell elhagyni ahhoz, hogy e három profilból összetevődött kontúrrajzot kiemelhessük a geometriai hálóból. Vagy egyszerűbben, vagy hasonlóképp egymásra kellett vetitenie a középkori mesternek is e profilokat, hogy az eredményt, a boltozatván sablonját megkapja és a kőfaragóknak átadhassa. (kép 47. ) A műhelymunkák elvégzéséhez középkori módszer szerint egy nagyméretű gipszpadlőt készítettünk és a kiszerkesztett alaprajzba kőrétegenként behelyeztük a faragványokat, a középpontok és a konturrajz szerint, mert a hiányzó részeket csak igy tudtuk a szükséges pontossággal elkészíteni és a dokumentációs rajzokat megrajzolni kőrétegenként. Ebben a rajzban a legfontosabb kősorok szerkesztéseit legyezőszerűen raktuk egymás mellé. Felül, az "A" jelű cikkelyben a lépcső kőosztását, tőle jobbra a "B-D" jelűben a középpillér alsó szakaszát és a kutkávát, az"E-F-G-L" jelű szeletbe a kávapárkányt, az oszloplábakat és áthidalókat, a küzéppillért a sarokoszlopokkal és a vakmérmüvel látjuk kiszerkesztve. Az "N-O" cikkelyben a gerendázat alulnézetét látjuk az összekötő ivekkel és a baldachininditással, melyet külön is bemutattunk. A "P" jelű cikkelyben a gerendázat felülnézetét és a folyosópillérhez csatlakozást látjuk. Az alaprajzi adatok nézeti megfelelőit az alapkonstrukció középső körében teljes bizonyossággal felismertük, mert az e körbe rajzolt négyzethálós rendszer pontosan kitűzte a vizköpős kőréteg vastagságát a felette és alatta levő egyforma vastagságú kőréteggel. E két réteg köveibe elhelyező jeleket is véstek, az elhelyezés sorrendjének biztosítására, melyeket mi is felhasználtunk. Az elindulás alapsémája, az érintő körök rendszere ebben a rajzban már nem is tűnik fel, szinte láthatatlan a kiemelt részletek alatt. A hitetlenkedőket sem szavakkal, sem kész rajzokkal meggyőzni nem lehet. Aki azonban nem sajnálja a fáradtságot, és a kezdő geometriai sémából kiindulva elmegy az alaprajz teljes kialakulásáig, az felismeri azt a logikus és játékos, konstruktiv és kötetlen módszert, mellyel a középkor építőmesterei és kőfaragói a tervezésnél és kivitelezésnél rajzaikat és sablonjaikat készitették és az egyes köveket kifaragták. (kép 48.) Összefoglalásul kimondhatjuk, hogy - tapasztalatunk szerint - e felismerések nemcsak közelebb hoztak bennünket a középkor megértéséhez, hanem módszereik alkalmazásával az anastylosisrekonstrukciős munkáinkban újra összefonódott a szellemi és kézi munka, a tervezés és kivitelezés, az irányítás és a végrehajtás. Megbizonyosodtunk arról, hogy a geometrikus szerkesztési rendszerek alkalmazása sohasem jelentett kötelező kánont, ezek a középkori épitészek és kőfaragók művészi alkotókészségét nem korlátozták, hanem segítették, és nélkülözhetetlen módszerként szolgálták annakidején

1 a szellemi koncepciót és a műhelymunkát. Ma pedig a műemléki anastylosisokban és rekonstrukciókban a tudományt bevitték a kőszobrász restaurátor műhelyekbe. A visegrádi kutház a Mátyás király Múzeum Salamon toronyi kiállításán és számos más anastylosis rekonstrukciónk ennek ékes bizonyítéka.