A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Szakál Ernő: Középkori kőfaragó szerkesztések

a negyedik és ötödik a vízköpőket fogja közre. A hatodik az oszlopfők alsó, a hetedik, azok felső sikját adja, a nyolcadik a vakmérmuves friz vízszintes vezérvonalát, a kilencedik a friz felső szélét határozza meg a kompozícióban. (kép 40.) A nézet négyzetháló összetett quadraturáiból vették ki a friz vakmérmu négy karé ja inak részleteit, a függő konzolok áttört kőrácsát, az oszlopfők tagolását, az oszloplábak, a kuttál és lábazat magassági méreteit. A nézeti részletek tehát az alaprajzban benne vannak, azokat csak kiemelni kellett tudni egy olyan térben látás érzékével, mely csodálatos. Emellett kétségtelen az, hogy az öl méret tizenkettes rendszere révén a könyök-, a láb- és hüvelykméretek a konstrukcióban sokhelyütt feltűnnek, de bizonyos vagyok abban, hogy az öl méretből minden további méret geometrikusán határozódott meg. Nem véletlen az, hogy a középkori mestereket körzővel, a pallért mérővesszővel ábrázolták. A pallér a geomegtrikus arányokat már méretként továbbította a műhelybe, csak azt rajzolva vagy rajzoltatva fel a kőre, ami a faragás elvégzéséhez szükséges volt. (kép 41.) Ugyancsak Visegrádon, 1952 -ben, Mátyás király vörösmárványból készült reneszánsz díszkútjának lépcsőjavításakor egy gótikus vizköpős faragvány került napfényre az alapozásból, majd 1957-ben egy nagyméretű támpillér alsó szakasza, melyben százszámra gótikus faragványok volta beépítve, egy XIV. századi diszkut töredékei. A feltárások és kutatások 1960-ban fejeződtek be, nyolc évvel a feltárás után. (kép 42.) A rekonstrukció-anastylosis egy pompás kutházat eredményezett, mely 1964-ben készült el. E kutház a díszudvar kerengőfolyosójához kapcsolódott, mint a középkori kolostorok kutházai, de nem belső funkcióval, hanem a külső, királyi reprezentáció igényével. Az egész kutház egy medencévé alakult, ahol falak helyett oszlopok fogják körül a vizköpős középpillért. A kőszerkezet magassága 544 cm és a lépcsőtől a gerendázatig 248 db kőfaragványból épitődött össze készülésekor a diszkut. (kép 43.) Amikor a lépcsősik nyolcszögű középdarabjához hozzáraktuk a csatlakozó kősorokat, kiderült, hogy az egyes darabokon levő be karcolásokban és vésővel bevágott vonalakban a kutház alaprajzát kaptuk meg a középpillér külső és a kútkáva belső kontúrjával. Az egybefüggő vonalak azt mutatták, hogy a már összerakott lépcsősikra rajzolták át a felmenő részek akaprajzát, hogy a felépítmény elhelyezése maximális pontossággal induljon. Az alaprajzi kontúr és a lépcsőkövek kiosztása azt is megmutatja, hogy ezek leterhelése mesterien megoldott és tervszerű. Megállapíthattuk a felméréseknél azt is, hogy a lépcsősik nyolcszögének hossza egy anjoukori öl, ugyanaz a méret, mint a már ismertetett Anjou-falikút szerkesztő téglalapjának hossza, 185 cm és 1, 6 milliméter. (kép 44.) Az érintőkörös szerkesztési módszert már a Chartres-i körablaknál megismertük. Erre az alap szerkesztősémára épült fel a visegrádi kutház is. Az egy anjoukori öl oldalhosszúságú nyolcszög befoglaló körébe nyolc egymást és a befoglaló kört érintő főköröket szerkesztettek. Ezeknek középpontjában vannak a szabadonállő oszlopok tengelyei. Az e köröket érintő kisebb körök érintési pontjaiban vannak a középpillér háromnegyedoszlopainak tengelyei. A középső kör a kutpillér magja, mely a magassági méretek meghatározásánál jelentős szerepet kapott a rekonstrukcióban. (kép 45.) Az érintő körök arra szolgáltak, hogy ezekben szerkesztődjenek meg a négyzetháló rotációs rendszerével a részletformák a káva lábazattól az oszlopokon keresztül a baldachinig. Attól függően, hogy a középkori mester mit akart kiemelni az alapból, aszerint variálta a körön belüli nyolcszögidom geometriai szerkesztésvonalait, az összetett "ad quadratum" moduláris rendszert. E rajzban négy különböző alapsémát rajzoltunk a körökbe. Az érintő körös rendszer kisebb méretű ismétlésével azt kívántuk