A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Szakál Ernő: Középkori kőfaragó szerkesztések

vagy szokás szerint. Ezen elv akkor válik szemléletessé, amikor Paul Booz segítségével összehasonlítjuk Schmuttermayer, Roritzer és Lacher fiáiészerkesztéseit. (kép 15. ) Az őt fiatorony ugyanabból a négyzetből emelődik ki, tehát alaprajzban teljesen egyformák, mig magasságban, karcsúságban, a törzs és sisak egymáshoz való viszonyában lényeges eltérések vannak. Az alaprajzból tehát mindenki kiemelheti azt a magasságot, amelyik neki legjobban tetszik. De sok m

£s szempont is van, igy a funkció és az anyag. Lacher szerint - aki sok középkori fiatorony pusztulását már láthatta - azok a fiálék, melyek ki vannak téve az időjárásnak, mint például a támpillérdiszek, azok nyolc részből álljanak, melyből két rész a sisak. Amelyik száraz helyen áll, mondjuk egy templomban, ugy tizenhat részből álljon, nyolc a törzsben, és nyolc a sisakban. Ez utóbbit uj kiosztásnak nevezi, utalva arra, hogy ehhez tiszta kő kell, de fára is jó. És amikor olyanokról ír, hogy - "öregapáinknak bőven volt kövük, de nekünk tul sokat kell ilyenekért vitatkoznunk" -, az akkori jelenre panaszkodik, és nyilván nem ok nélkül. (kép 16.) Az oktató mintakönyvek sorából Dürer "Underweysung der Messung mit Zirkel und Rieht scheyd" cimü müve már igazi tankönyv kivánt lenni. Figyelemre méltó az a rajzeszköz, melyet közöl, hogy az sokféle mesterségnél hasznos, és aszerint használhatják, ahogy jónak látják. Hogy a négyzetháló csökkenő oldal és átlóarányainak tizenhatszoros hosszúságú vonalzóit a közégkorban használták-e, az Dürer soraiból nem derül ki. Bizonyosra vehető, hogy a vonalzó, körző és zsinór, valamint a derékszög mellett ezek kombinációit is ismerték, a zsinórral történő ellipszisrajzolás mellett, derékszöggel, léccel és zsinórral parabolát vagy léccel és zsinórral hiperbola vonalakat rajzolva, melyek nélkül bonyolult kőrácsok körközéppontjai alig tűzhetők ki. (kép 17.) Dürer szerint aminek helyes a mérete, azaz arányai mérhetők, azt senki sem kifogásolhatja, még ha egészen egyszerűen készült is. E szavak Platónig visszavezetnek, aki az "Állam" cimü müvében a művészi és tudományos szemlélet különbözőségét értékeli. Idézem: "Az ember elé kerülhetnek Daidalostól vagy más művésztől vagy festőtől pompásan megrajzolt és kidolgozott mértani ábrák is. Ha a mértanban jártas ember ezeket meglátná, talán kidolgozásukat illetően igen szépnek is találná őket, ámde nevetségesnek tartaná oly célból való komoly tanulmányozásukat, hogy bennük az "egyenlő", a "kétszeres" vagy másféle arány igazi értelmét felfoghassa." Ilyen másféle arányok szerkesztéséhez több módszert is közöl, a kúpszeletekről és sokszögekről, az entházis szerkesztésről és csigavonalakról, egészen a betürajzolás geometriájáig. (kép 18.) A kőfaragó munkák elkészítéséhez a pergamenre, később papírra rajzolt tervek csak irányelveket adtak, a kivitelezéshez ezek részleteit természetes nagyságban is meg kell rajzolni, hogy amühelysablonok elkészíthetők legyenek. Számos Írásos adat utal a rajzpadlókra, melyek csak addig éltek, amig funkciójukat teljesítették. E rajzpadlők rendszerint gipszbevonatu deszkapadlők voltak. A York székesegyház sekrestyepadlásán és Wells-ben is fennmaradtak ilyen rajzpadlók, melyek számunkra azt az állapotot mutatják, amikor funkciójuk megszűnt. Ha e rajzpadlők tovább használatban lettek volna, ugy e York-i rajzokat is egy ujabb gipszréteg takarná, ujabb szerkesztések vonalaival. (kép 19.) A gipsz-rajzpadlók helyett gyakran olyan sik felületen, falon vagy padlón is rajzoltak, mely céljuknak éppen megfelelt. Ilyen műhelyrajzok kimutathatók Limoges, Narbonne, Clermont és Reims-ban, melyek részben a tizenharmadik századig visszanyúlnak. Trogir-ban a katedrális előcsarnokának padlóján a toronyemelet alaprajza természetes nagyságban a kőbe van karcolva. Magyarországról csak egy részletrajz ismert, az egri, befejezetlen gótikus székesegyház sekrestyéjének faláról, mely egy szamár-