A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Cevat Endre: Műemlékvédelem Törökországban
3. 2 Az ottománok átfogó hazai reformja ês az európai mintára való átszervezés volt a válasz erre a nyugati kihívásra és saját hanyatlásukra. A történelmi környezet védelme, bár a hanyatló birodalom támogatásáért vivott küzdelmükben csak perifériális kérdés volt, mégis széleskörű változásokon ment keresztül ebben a korszakban. 3.3 Az egyéni alapítványokat (a vakf), amelyeket egy-egy műemlék vagy működő komplexum örökös fenntartására tettek, most egyetlen kormányszervezet fogta össze, amely a birodalomban levő összes vakf-fílajdont adminisztrálta. Ezek a legkülönbözőbb létesítmények voltak - mecsetek, iskolák, könyvtárak, karavánszállók, szökőkutak, vízvezetékek, madárházak -, de mindnek voltak olyan vonásai, amelyek beillenék a műemlékekről és műemléki területekről alkotott fogalmainkba. 1823-ban II. Mahmud szultán megalakította a Vakf Minisztériumot, mint a birodalmat modernizáló reform első jelentősebb szervezeti törekvését. A reform annyira anyagi is volt, mint kulturális. Minden alapítványnak meg volt a maga bevétele, mint pl. az üzletektől jövő bér egy mecsetért, amelyből fenntartották az épületet. Ráadásul a megbízottak fizetést kaptak tevékenységükért az alapítványból. A szultán remélte, hogy ha mindezen jövedelmeket ellenőrzése alatt tartja, akkor az állami jövedelem is fog növekedni a birodalom széles területei felett gyakorolt befolyásával együtt. 3.4 Ugyanakkor az Ottoman előkelőségek kezében a régiségek üzletelés tárgyává vagy zálogtárgyakká váltak, hogy ezzel behízelegjék magukat az európai méltóságoknál,akiknek csillapíthatatlan éhsége támadt a régiségekre. A szultán és az udvar tagjai nyíltan használták a műemlékeket és régiségeket a közép-keleti kérdés diplomáciájában, vagy udvariasan nem vettek tudomást azok eltűnéséről, amikor ez célszerűnek látszott. Az európai cégek, amelyek elszerződtek Anatőliába vasutat építeni a XIX. században nyíltan megkapták a jogot a régészeti területekhez. Az európai muzeumok gazdag szerzeményei erre az időre estek - a British Múzeumban a hali~ karnasszuszi mauzólgim,a berlini múzeumban a Pergammi Zeusz oltár, hogy csak két kiemelkedő példát emlitsünk. 3. 5 A közvélemény azonban nem hiányzott vagy hallgatott még a XVIII. századi Ottoman világban sem. A közvélemény beavatkozásának legrégebbi bizonyítéka a III. Szelim szultán egy udvari hivatalnokának 1799-ben Íródott levele. ^ Ez a hivatalnok azt javasolja, hogy a brit követ által kért ajándékot, egy szarkofágot ne egyenesen adják át, mert közfelháborodást keltene az elmozdítása, hanem először vigyék a palotába és később szállítsák a követhez egy "alkalmas" helyen. A szultán pecsétje rajta van a kérelmen és kézírásával a következő megjegyzés: "vigyék a palotába és majd jöjjenek ide érte". 3.6 Pozitív európai hatás figyelhető meg a reform korszakban az ottománok érdeklődésén muzeumok alapítása és a régiségek kezelése iránt. 1846~ban Isztambul első hivatalos múzeuma megalakult és 1868'ban kiadták a muzeumok kezelésére vonatkozó első törvénycikket. A régiségek meghatározására és ellenőrzésére irányuló jogi törekvések az 1869 _ es "Régiségekről szóló Nyilatkozat" ra vezethetők vissza. A tartalmában és koncepciójában is korlátozott törvénycikk az ásatások ellenőrzésével és múzeumi tárgyak gyűjtésével a csempészést igyekezett megakadályozni.A régiségek fogalma csak a görög és római tárgyakat foglalta magába - az európai kulturális kapcsolatok eredményeképpen. Öt évvel később, 1 874ben egy második törvénycikk meghatározta a régészeti leletek elosztását; 1 /3 ~a az államnak, 1/3 ~a az ásatónak és 1/3-a a telektulajdonosnak jut.
