A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Levárdy Ferenc: A gyöngyöspatai templom művészettörténeti kutatása

kapitánynak adományozza. Az adományozás azonban már inkább névleges 1544 tavaszán Pata török kézre kerlil szultáni kincstári birtokká lesz, és a budai pasa közigazgatási, igazságszolgáltatása alá tartozik. Az 1460-ban mezóvárosi (oppidum) rangra emelt Pata Heves megye egyik legjelentősebb települése. Eger és Gyöngös után a harmadik helyet foglalja el. Lakossága csekély gabonatermelés és állattartás mellett főleg bortermeléssel foglalkozik. A török kincstári birtokok népe a sokszor alig elviselhető adózás mellett viszonylagos védelmet élvezett: nem egyszer a budai basa, a budai deftendár, az egri pasa, sőt 1679-ben maga a szultán vette védelmébe a harácsoló török katonasággal, a területre betörő hajdúkkal szemben adózó rájáit. A török idők alatt, ha meg is fogyatkozott Pata lakossága, még mindig a jelentősebb helyek közé tartozik, s még 1685-ben is - a hódoltság utolsó éyében Gyöngyös és Pata, Heves megye legnépesebb helységei, a többiek fizetésképtelenek. A kétfelé is adózó város sok sarcoltatást szenvedett, s a hadiesemények a község templomát is megviselték. A templom északi falán található felirat szerint 1600 őszén Maka Miklós és Keszkeőhy Jakab templombirók kijárták a töröknél a templom helyreállításának engedélyét: a beomlott szentélyt kellett megújítani, s egyben a templom északi falát megerősíteni. Nyilvánvalóan a szentélybeomlásakor pusztult el a templom szárnyasoltára is. A Kassára menekült káptalan tagjaként működő patai főesperes déllengyel mestereket foglalkoztat, velük épitteti ujjá, mégpedig az eredeti szerkezet többé-kevésbé hü rekonstrukciójával a boltozatot. 1650 körül - talán az elpusztult főoltár eredeti gondolatának újrateremtésével - elkészül a Jessze-oltár, 1653-ban pedig a déli oldalhajó oltára. A helyreállítást megelőző régészeti feltárás az építtető plébános - Király Mihály - sirlapját is felszinre hozta. A török kitakarodása után sokáig csupán tatarozási munkákról tudtunk. 1736-ban megújítják, a fallal köritett templom tornyának sisakját. A toronysisak anyagáért 385 forintot, munkadijáért 350 forintot fizettek ki a patai hívek. 1748-51 között kibővítették az északi oldalhajót, s újjáépítették a düledező sekrestyét, s idomtalan orgonakőrust építettek a templomban. Ekkor bontották el a Szent Andráskápolnát. 1746-ban két oltár áll a templomban, amelynek öt kelyhe, 13 miseruhája, orgonája, 4 harangja van. 1766 körül a szentély alatt kriptát építenek. Nagyobb felújításról 1839-ben tudunk, amikor Forgáchné Batthyány Izabella restauráltatta a templom és torony tetőszerkezetét. Az 1853-ban készült Varsányi-féle fametszeten ábrázolt templom külső képe erősen megváltozott, amikor Heindl Imre tervei szerint átépítették a torony sisakját. A merev, élettelen toronysisakot a II. világháború után Dümmerling Ödön tervei szerint módosították. Változatos, színes történet rajzolódott ki előttünk, amikor a templom múltját kutattuk, számos probléma tornyosult elénk, amikor a zavaros elemek között rendet kellett teremtenünk. Koppány Tibor építész-kollegánk fogalmazta meg a kialakítandó uj képet. Kérem, hallgassák meg, milyen elvek és gyakorlati elgondolások vezették a műemléki helyreállitás során.