A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Mendele Ferenc: A műemléki helyreállítás irányelvei

a romantika múlthoz kapcsolódó tiszteletét Európa-szerte és Magyarországon is.) Az érdeklődési kor igaz most a heneszánsszal zárul, a barokkot nem értékeli, a klasszicizmusról tudomást nem igen vesz. Ebből kőyptkezően az építészek által vallott restaurációs elvek a purizmus gyakorlatában öltenek testet, melynek ismert túlzásai, sokszor tudatos hamisítást is vállaló kilengései joggal tették és teszik vitathatóvá ezt az iskolát. Hasonló sorsra jutott az 1850 utáni évek restaurációs gyakorlata is, amely a művé szeti érték elsődlegességét vallva az invención alapuló művészi gazdagítást vallotta a műemlékvédelem alapvető feladatának. Bebizonyosodott azonban, hogy sem a dogmatikus stilus tisztaság, sem a sokszor megtévesztő építészi fantázia terméke nem kárpótolhatja az ilyen "restaurálás" kezenyomán keletkezett óriási pusztítást, a történeti értékek tönkretét elét. Ennek felismerése a Műemlékek Országos Bizottságának létrejöttét követően hamarosan megtörténik és a századfordulón Forster Gyula, a MOB elnöke^mar a korszerű műemlékvédelem egyik legjelentő sebb és legbefolyásosabb szószólója. A neves purista mérnökök (Schulek Frigyes és Steindl Imre) mellett itt dolgozik Möller István is - a korszerű magyar műemlékvédelem első alkotó, alakitő építésze aki a zsámbéki templomrom 1889-es állagmegóvásával a romokat érintetlenül hagyja és a műszakilag (helyenként didaktikailag) szükséges kiegészítéseket szembetűnő eltéréssel téglából készitetti el. Möller elvi és gyakorlati módszereit követően és azt tovább fejlesztők közül a legjelesebb Lux Kálmán, számos fontos magyarországi helyreállitás tervezője és vezető építésze. (Feldebről románkori templom; az esztergomi, visegrádi és budai vár, illetve palota stb. ) Mellettük (és velük) itthon is, külföldön is több müemlékes generáció (építész és művészettörténész) helyes tapasztalata egyre biztonságosabb mederbe^ tereli a helyreállitás módszereit, elméletét és gyakorlatát. Ezeknek az elveknek első Írásbeli rögzítése 1931-ben, az Athéni Kartában történt meg, majd pontosabb kidolgozásra 1938-ban került sor a Carta del Restauroban. (Az esztergomi királyi palota 1934 és 1938 közötti rekonstrukciójánál többről van szó, mint ezeknek a helyes elveknek mechanikus alkalmazásáról! - invenciózus kutatók és tervezők iskolát teremtő és ma is példamutató munkájáról győződhet meg itt a látogató). Ennek eredményeként (tagadhatatlanul: nem kevéssé itáliai hatása) hazánkban már 1945 előtt is kialakult a helyes műemlékvédelem számos olyan korszerű elve, melyet nagyrészt ma ls vallunk és gyakorlunk. A XX. század első felének alapvető tapasztalata azonban ennek ellenére megmutatta: a kapitalista, társadalomban a korszerű elvekre épülő gyakorlat is elszigetelt, egyedi és ritka eset, amivel alapvetően kommerciális érdekekből eredő sivárság jár együtt és amely a magántulajdon joga és a műemlékvédelem közérdekű mivolta közötti ellentétekből fakad. Erre az általánosságban feloldhatatlan ellentmondásra számosan sajnos meg sem kísérelnek választ adni és csak a legkiválóbbak próbálnak a szélsőséges felfogások és gyakorlati végletek között a műemlékvédelmet - nagyrészt (nyilván érthetően) pozitivista felfogással - a lehiggadt, megfontolt elvek felé terelni. Ennek köszönhetően ők a konzerválást, a megőrzést vallják alapelvüknek; és hibásnak, tudománytalannak minősítik az elpusztult műemlékek eredeti formájában történő visszaépítését, helyette a korszerű tudományos előkészítésen alapuló anastyloslst vallják magukénak. Az Európa-szerte pótolhatatlan pusztításokkal járó második világháború kontinensünk számos mű emléki szakemberét elvi revíziója elé állította. A lakosság szivéhez nőtt épületek, utcák, városok töme ges eltűnése több helyen vetette fel az elveszett, elvesztett műemlékeknek a régi mintájára való újjá építését. Ennek a nagyarányú, műemléki szempontból is páratlan méretű rekonstrukciós munkának helyenként a nemzeti lét továbbálését igazoló dokumentáló szerepe is megvolt (és Itt elkerülhetetlenségét