A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Mendele Ferenc: A műemléki helyreállítás irányelvei

A műemléki helyreállítás irányelveit ismerteti és összefoglalni több vonatkozásban is a lehetetlen nel határos. A "több" "bői csak a legfontosabbat legyen szabad itt kiemelnem: nevezetesen, hogy ha sonlóan minden alkotó munkához, a műemlékvédelem is korához és annak uralkodó filozőfiájához tuda tosan vagy ösztönösen igazodó, de nehezen regisztrálható magatartás-forma. Nem ennek igazságát bizonyítandó, de a mai gyakorlatunk megértését remélhetően elősegítendő, röviden összefoglalnám a műemlékvédelem általános és hazánkban nyomonkövethető előzményeit, A tudatosan vallott és vállalt műemlékvédelmi munkának - a muzeológiával analóg módon XVIII. -XIX. századi művelődéstörténeti gyökerei vannak. Ha akadtak is ennél korábban a műemlékvédelemhez hasonló törekvések, ezek mindig olyan kivételes és elszórt (általában praktikus okokra visszavezethető) eseteknek tekinthetők, amelyek jó esetben is csak munkánk, munkáink sajátos előtörténetei sorába sorlhatők. Dr. Entz Géza jóvoltából pl. már régebbről ismerünk néhány olyan esetet, amikor a régi állapot megóvása mellett bizonyos "korhű" kiegészítésekre is sort kerítettek. Az 1640-es években pl. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a kolozsvári volt minorita, un. Farkas utcai templomot újra boltoztatta. Mivel a hajó gótikus boltozata hiányzott a Balti-tenger melletti Kurlandból hozatott olyan mes tereket, akik még járatosak voltak a gótikus boltozásban. Bár az eredmény nem volt - nem lehetett az eredetivel azonos, a szándék és a tény már bizonyos vonatkozásban a műemlékvédelemre emlékez tet. A XVIII. században a romos bélapátfalvi XIII. századi templomot a leomlott falak helyben meglevő köveiből, a régi szerkezet és forma szerint épitették vissza. A felsőőrsi prépostsági templom XIII. je századi nyugati portálját Padányi Biró Márton a barokk átépités során nemcsak hagy megtartotta, de a kőkapu bélletének hiányzó részeit - meglepően korszerű megoldással - téglával egészítette ki. Hasonló példák sorával találkozunk pl. a pécsi Káptalan utcai házaknál is és Komarik Dénes e témában végzett kutatásai révén a közeljövőben várhatóan ujabb adatokat ismerhetünk meg erről a preromantikus gyakorlatról. Mindez azonban - jelenlegi ismereteink szerint - csak egy-egy épületrészre, méginkább díszes építészeti tagozatra szorítkozott hazánkban, általánosnak nem volt mondható és ezért jó esetben is csak a műemlékvédelem "előfutárának" tekinthető. (Itt szeretném megemlíteni, hogy ilyen hazai gyakorlattal elsősorban a XVII. század második, - illetve a XVIII. század első fele szolgál. Európa más területein azonban már a római -, méginkább a reneszánsz korban is megfigyelhetők bizonyos, a műemlékvéde lemre emlékeztető jelenségek; pl. a régi épületek IV. század elején elrendelt összeírásai, az antik vi lág kultúrájának újraélesztése, illetve részbeni védelme stb.) A XIX. századi romantika a nemzeti mult emlékére - így a régi épületekre és műalkotásokra hívta fel a figyelmet. (Pompejben a XVIII. század második felében Winckelman vezette ásatási munkák eredményei keltették fel az antik világ és egyáltalán a régészet iránti érdeklődést és alakították - formálták