A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Román András: A velencei karta és a magyar műemlékvédelem

Másik példaként a Sopron, íbzsonyi ut 3. sz. lakóház helyreállitását említeném. A beavatkozás itt is elméleti értékű: szakszerű kézzel és jó szemmel olyan értékek hozhatók ki egy látszólag értéktelenebbnek hitt műemlékből, amire még számitani is alig lehetett, s ezáltal még a városkép is jelentősen gazdagodik. A közelmúltig a soproni külvárosnak ez a háza rossz állapotú, szerény jelentőségű épületként volt ismeretes. A művészettörténeti kutatás során (Dávid Ferenc munkája) azonban kiderült, hogy egy eredetileg XIV. századi épülettel van dolgunk. Az ekkor földszintes házat a XV. században építik át emeletesre, majd jóval később, a barokk korban az utca vonalában megnagyobbítják és teljesen átalakítják. Ekkor pusztulhatott el az eredeti épület gótikus zárterkélye is. A helyreállitás tervezőjét (Schönerné Pusztai Ilona) az a cél vezette, hogy a gótikus részleteket kibontakoztassa és visszaidézze a korábbi, értékesebb állapotot. Ehhez jó segítséget nyújtott a Soproni Ingatlankezelő Vállalat nagyvonalúsága, ami a lakóházak felújításánál szokásos adminisztratív skrupulusokat mellőzte és szabad kezet engedett a tervező nagyvonalú elképzeléseinek. A helyreállitás nyomán az alaktalan (és ne is tagadjuk) csúnya épülettömeg helyett két jőarányu épületrész áll előttünk, a jobboldali a modern eszközökkel visszaidézett gótikus formában, a baloldali pedig eredeti barokk mivoltában. Ez az épületforma nemcsak szép, de didaktikailag is jelentős, mert a soproni háztípus kialakulását jól szemlélteti, A tervező biztos kézzel ötvözte épületének homlokzatán a középkori részleteket, a modern kiegészítésekkel. Mindez azzal párosult, hogy a házban levő lakásokat a legmagasabb igényeknek megfelelő szinten alakították ki. A gótikus épületrész földszintjén és emeletén egy-egy kétszobás, összkomfortos, tetőterében egy garzon lakás került kialakításra. A barokk épületrész földszintjére egy üzlet került (sajnos még a mai napig sem nyitották meg), az emeleten és a tetőtérben pedig egy kétszintes lakást helyezett el a tervező. Ezekben a lakásokban élvezet lakni, s ez azt bizonyítja, hogy a műemlék és a korszerű életmód nem ellentétes, hanem egymásnak nagyon is jól megfelelő fogalmak. Ezek a lakások, ahol gótikus fafödém alatt, tágas helyiségekben, teljes komfort közepette laknak az emberek, nem drágábbak egy házgyárinál, lakőértékük viszont sokszorosan nagyobb. Ez a müemlékhelyreállitás tudományos és tudatnevelő eredményének mintegy többlet vagy mellékterméke. A magyar műemlékvédelem jó példáit még hosszan lehetne sorolni. Idő hiányában most még csak egyet említek, szintén Sopronból. Ez pedig a csak a közelmúltban helyreállított Uj utca 22-24 sz. volt középkori zsinagóga. Az 1950-es évek végének egyik soproni szenzációja az Uj utca 11-ben feltárt és helyreállított gótikus zsinagóga volt. Régi leírásokból mindig is ismeretes volt, hogy a soproni gettó szerepét betöltő Uj utcában volt egy zsinagóga, s amikor egy ilyen épületet találtak a kutatás során, természetszerűleg mindenki ezzel azonosította azt. Éppen ezért nagy meglepetés volt, amikor néhány évvel ezelőtt a soproni belváros un. vezérszint felmérése (az épületek földszintjeinek összerajzolt alaprajza) az Uj utca 22-24 sz. ház udvari szárnyában egy alaprajzában, tömegében és főleg elhelyezésében középkori zsinagógára emlékeztető épületrészre hívta fel a figyelmet. A házban egyébként elképzelhetetlenül primitiv, apró, komfort nélküli, lakásnak nem nevezhető bérlemények zsúfolódtak össze, irásos adatok szerint pedig korábban különböző raktározási célokra használták. Az épület kiürítése után megkezdődött a részletes és alapos feltárás, amelyet itt is Dávid Ferenc vezetett. Ennek eredménye igazolta a feltevést: középkori zsinagógával van dolgunk, méghozzá korábbival az előzőnél. A levéltári kutatás kiderítette, hogy ez "a soproni zsinagóga, amit a XIII. század végétől egészen 1526

"ig, a zsidóknak Sopronbóltörténő kiűzetéséig használtak. A másik zsinagóga a XIV. században épült és csak rövid ideig szolgált vallási célokra, majd később feledésbe is merült. Ez, amiről most szó van,tehát a korábbi