A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Román András: A velencei karta és a magyar műemlékvédelem

tat, az valójában egy, ne botránkozzunk meg azon, hogy ötszintes házak sokaságát építették fel ott, ahol szinte semmi nem maradt, hanem tisztelettel hajtsunk fejet a lengyel nép hagyományszeretete, hazafisága és optimizmusa előtt, amellyel nem engedte győzni a sötétség erőit az ember, az élet és a holnap felett. Varsóban nem műemléki elvek szenvedtek kárt, hanem a humanizmus, az i élniakarás diadalmaskodott a földi pokol, s annak nyomai fölött. Mindamellett az sem felejtendő el, hogy a lengyel műemlékvédők mindent megtettek a helyreállítások hitelességének biztosításáért. Aki jól ismeri a varsói óvárost, az tudja, hogy minden eredeti darabot, a legkisebb építészeti részletet is gondosan megőriztek és ugy építettek be a formailag régi, de valójában uj épületekbe, hogy az jól megkülönböztethető legyen és mintegy hitelesítse a jelenlegi képet. A pusztulás mértékét figyelembe véve ennél több lehetőség valóban nem volt. A varsói példa azonban csak varsói - és nem példa. Ami ott történt, azt másutt, ahol a pusztítás mértéke kisebb volt és a lét vagy nemlét kérdései másként merültek fel, megismételni nem lehetett. A budai várnegyedben szintén nagyon nagy volt a háborús rombolás, - ha a varsóit nem érte el -, Ennek ellenére lényegében fel sem merült a varsói modell utánzása, hanem a műemléki elvek szigorú betartásával kezdődött meg és fejeződött be a helyreállítás. Ismeretes, hogy ezáltal a rombolás Budán nemcsak hatalmas károkat okozott, de végeredményében az előrelépés lehetőségét is megteremtette. így nyílt lehetőség az épületek szakszerű és alapos megkutatására, így került napvilágra a gótikus Ulőfülkék egész sora, igy derült ki számos barokknak hitt épületről az, hogy jól őrzi a középkort és igy bontakozott ki a XVIII. századi köntös alól a középkori Buda jól kikövetkeztethető képe. Mindez már mintegy a Velencei Karta szellemében történt, bár időben korábban. Ugyanez mondható el a budai várpalota helyreállításáról is. Itt nemcsak a középkori részletek kerültek gondos feltárásra és helyreállításra, de a palota képében sem törekedtek az elpusztult legutolsó periódus visszaállítására, hanem uj architektúra került kialakításra ott, ahol lehetett, utalással a korábbira. Más kérdés, hogy mindez formailag nem tul szerencsésen történt, ez azonban az elvek helyességét nem cáfolja. Eppugy az sem, hogy középkori részletek kiegészítése, során a fantázia néha tulszaladt azon, amit a Velencei Karta mértékül szab és amilyen túlzásokba a magyar műemlékvédelem azóta sem bocsátkozott. A helyes gyakorlat azonban nem minden országban érvényesült. Egyre-másra érkeztek hírek túlzott kiépítésekről, a hitelesség háttérbeszorul ás ár ól, régi állapot indokolatlan visszaköltéséről. Ezért vált parancsolóvá az az igény, hogy az Athéni Karfában körvonalazott elveket megújult formában ismét közre kell bocsátani, jó husz esztendő tapasztalatait elméletileg is összegezni kell. Erre a nem könnyű feladatra vállalkoztak 1964-ben Velencében a világ műemléki szakemberei. A Velencei Karta - minekutána bevezetőjében ismételten és hangsúlyozottan leszögezi az emberiség egyetemleges felelősségét a mult kulturális örökségéért és azért, hogy ezt átadja a jövő generációjának - először a műemlék fogalmának meghatározásával foglalkozik. Kimondja, hogy "a műemlék fogalmán olyan önálló építészeti alkotásokat és városi vagy falusi együtteseket értünk, amelyek valamely sajátos kultúrának, jelentős fejlődésnek vagy történelmi eseménynek tanúi. A műemlék fogalma nemcsak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény müvekre is, amelyek az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert." Ez a meghatározás két okból is jelentős. Egyrészt véglegesen szakitott azzal á konzervatív állásponttal, ami a műemléknek csak esztétikai értékét ismerte el, ehelyett a Karta a történelmi értéket emeli ki. Másrészt első izben hangsúlyozza, hogy éppen ebből a meggondolásból a "szerény" müvekre is kiterjed a műemlék fogalma, tehát az arisztokratizmussal ebben a tekintetben is