A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Román András: A velencei karta és a magyar műemlékvédelem

Az 1920-as években világszerte általánossá vált az az építészeti irányzat, amit - jobb hiján - modern építészetnek nevez Link. Ez, egyben a műemléki elvek tisztulása szükségessé tette a müemlékhelyreállitási gyakorlat egységesítését, a korábbi irányzatokkal valő végleges elméleti leszámolást, egy olyan alapokmány közreadását, ami vezérfonalul szolgálhat a műemléki tevékenységhez világszerte. 1931. októberében ezért ült össze Athénban 22 ország 125 szakembere, ezért tanácskozott elsőizben műemléki világkonferencia. A műemlékvédelem legfontosabb irányelveit az azóta Athéni Karta néven ismertté vált okmányban adták közre. A Karta - miután a bevezetőben leszögezte az emberiség és az államok általános felelősségét a kulturális örökséget illetően - egyértelműen kimondta, hogy a műemlékek helyreállítása során "lemondanak a teljes visszaállításról", de "ajánlatos tiszteletben tartani a mult történeti és művészi alkotását anélkül, hogy bármely korszak stílusát száműznénk'. Fontosnak tartotta a műemlékek állandó karbantartását és állagmegóvását, s azt ajánlotta, "hogy ha lehetséges, fenn kell tartani a műemlékek felhasználását, ami életük folyamatosságát biztosítja, de a modern rendeltetésnek tisztelni kell a műemlék történeti és művészi jellegét". Az általános alapelvek rövid összefoglalása után jogi és törvénykezési kérdésekre tért át, és határozottan állást foglalt amellett, hogy " a magánérdekkel szemben a közösség jogait támogatja". A kapitalizmus virágzása idején, 1931-ben, ez különösen nagyjelentőségű és haladó vonás a Karta egyébként is máig érvényes megállapításai között. Az Athéni Karta egyik jellegzetessége, hogy elméleti kérdésekről viszonylag keveset szól, annál többet gyakorlatiakról. így foglalkozik a helyreállítások technikai vonatkozásaival, különösen a romok konzerválásával kapcsolatosan, szervezési kérdésekről, a műemlékvédelem szakemberképzéséről és a szakmák közötti együttműködésről stb. Fontosnak kell Ítélni azt az ajánlást, ami - a műemlékvédelem történetében először _ a műemlékek környezetére és a városképekre is gondol, azokat is védendőnek itéli. Az Athéni Karta nagyjelentőségű ajánlásai nyomán világszerte megerősödött a helyes, korszerű műemléki gyakorlat. Olaszországban törvénybe iktatták a Karta legfontosabb irányelveit, de az útmutatás máshol is talajra talált. Magyarország most is az elsők között volt. A székesfehérvári románkori székesegyház feltárása és maradványainak bemutatása teljes mértékben az Athéni Karta szellemében történt. Még nagyobb jelentőségű az esztergomi románkori királyi palota feltárása, a maradványok legkorszerűbb elvek szerinti konzerválása és kiegészítése, az egész együttes múzeumi bemutatása. 1934Között Gerevich Tibor és Lux Kálmán vezetésével szigorúan tudományos megalapozottsággal, de ugyanakkor élménytkeltő esztétikai színvonalon állították helyre az előkerült maradványokat. Biztos kézzel alkalmazták a konzerválás, kiegészítés, anasztilözis különböző válfajait, gondosan ügyeltek arra, hogy semmit ne tegyenek hozzá az eredetihez, ami azt meghamisítaná vagy az eredeti részek érvényrejutását akadályozná. Az esztergomi helyreállitás - Zsámbékhoz hasonlóan - mai napig példaképül szolgál valamennyiünk számára. Nem véletlen, hogy a felszabadulás utáni magyar műemlékvédelem legjobbjai (Deresénv

i Dezső, Gerő László, Csemegi József és mások) itt tanulták meg a korszerű műemléki elvek korszerű alkalmazását. Korunk magyar műemlékvédelmének bölcsője Esztergomban ringott. A műemlékvédelem nagyarányú kibontakozásának - mint minden másnak - gátat vetett a II. világ háború. Hat év rettenetes szenvedése és pusztulása közepette a mult örökségének védelmére nem kerülhetett sor, inkább az is semmivé vált, amit a korábbi évszázadok megkíméltek. 1945-től heroikus feladatvárt a műemlékvédőkre: helyreállítani a fasizmus, a barbárság okozta szörnyű károkat, megmenteni a füstölgő, kiégett romokból azt, ami egyáltalán még megmenthető.