A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Kőfalvi Imre: Kőbetegségek és restaurálási kezelésük
1. Kiegészítés stukkóval A laza szemszerkezetű puha mészkőanyagok kiegészítésére igen jól alkalmazható anyag a stukkó. Jó tulajdonsága a kőzettől nem idegen összetétele. A követelményeknek megfelelő formára alakitható és szilárdsága aránylag könnyU kezeléssel is elérhető. Ellenállósága a kiegészítésre szoruló puha mészkő tulajdonságaival azonos. Ma a római, a román, a gótikus és a barokk építészetben is hasz-> nálták. Díszítőelemek, sőt önálló szobrászati alkotások is készültek belőle. 2. Kiegészítés kőutánzattal Azoknál az értékes műemlékeinknél, melyeknél az azonos anyagból készült "tiplizéses" kiegészítés helyének kifaragása durva beavatkozásnak minősülne, előtérbe léphet a kőzettől nem idegen utánzatokkal való kiegészítés. Alkalmazása pedig szinte szükségszerűen indokolt olyen esetekben, melyeknél a kérdéses műemlék anyaga már nem beszerezhető. A kőutánzatok alkalmazásának előnye, hogy a hiányt pótló szerkezeti darabok és a törött, hiányos eredeti darabok között összefüggő, pontos kapcsolatot lehet teremteni. Nagy előny továbbá, hogy a törött felületek semmilyen károsodást nem szenvednek. Az esetlegesen később előkerült töredékek igy a megmaradt felületekhez azonosítva illeszthetők lesznek. A módszer alkalmazásának még az is előnye, hogy a hiányokról pontos másolat készíthető. A készített kőutánzat nem kőidegen anyag, viselkedése a külső behatásokra az eredeti kőzettel majdnem azonos. Egy-egy műemlékünknél a helyreállítási és állagvédelmi munkák nem lehetnek örök életűek. Az emlékek időközönként tisztítást, felületi kezelést és gondos ellenőrzést igényelnek. Nagyon káros a tisztítás ürügyén olyan mérvű beavatkozás, amely az eredeti felületképzés nyomait, faragás technikáját részben vagy teljes egészében eltünteti. Az eredeti felületképzés nyomai, a faragás technikája mindenkor biztosan leolvasható támpontot nyújt a művészettörténeti kutatásnak. Nagyon szomorú látvány egy-egy felújított műemlék átfaragott, kitisztított felülete, mellyel az eredeti izét, patináját és olvashatóságát szüntették meg elmaradott szakipari szemlélettel. Nagyon fontos, hogy az elvégzett munkákat pontos dokumentációban rögzítsük, s ebben a munka módszereit, a használt anyagokat és a kivitelezés mozzanatait leirjuk, hogy a műemlékeinknél a későbbi ellenőrzések és helyreállítások részére ilyen összehasonlító dokumentáció is rendelkezésünkre álljon.