Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Tomaszewski, Andrzei: A lengyelországi román építészeti emlékek kutatása, megőrzése és bemutatása Wislica példáján

Egyébként van a helyzetnek egy másik megoldása is, amely tökéletesebb, bár nehezebb, és ugyancsak a tudományos kutatóhely, valamint a megőrző szervek együttműködésén alapszik. Ez olyan munkacsoport kialakítása, amely a humán és technikai tudományok képviselőit foglalja magában, akik képesek megvalósítani a kutatások és tanulmány(ozás)ok egészét logikai ciklusban, tudniillik: a felfedezett maradványok archeológiai kutatásait, megőrzését és bemutatását. Ennek a programnak a rendszeres megvalósítása lehetővé tenné nemcsak a tudománynak uj felfedezésekkel való gazdagítását, hanem biztosítaná egy kutató munkája eredményeinek jobb megszilárdítását és jobb propagálását. Szemben azzal az irányzattal, amely napjainkban egyre gyakrabban megnyilvánul, és amely azt kívánja, hogy a felfedezett kincsek a közönség számára hozzáférhetők legyenek, ez a követelmény megérdemli, hogy megvizsgálják. Hogy ne szorítkozzam csupán elméleti gondolatokra, felhasználok egy példát, amelyet az elmúlt harminc év folyamán végzett régészeti kutatások és megőrző munkálatok közUl választottam ki. Ez Wislica példája, amely legérdekesebbnek látszik az alkalmazott módszerek és a munka megszervezése szempontjából. Wislica ma kis város, amely egy gipszszigeten fekszik a Nida völgyében. Valaha Dél-Lengyelország egyik fontos települési központja volt. Néhány tudós azt állította, hogy Wislica eredete a XI. századba nyúlik vissza, a wislánok pogány országa, földje fővárosának tartották azt, amelynek fejedelmét (erről Szent Metód életében, az úgynevezett Pannóniai Legendában van szó) meghódította és megkeresztelte Swietopek, Nagy Moravia fejedelme. A régészeti kutatások megerősítették ezt a feltevést, és ez viszszaviszi a kereszténység lengyel földön való eredetet csaknem egy évszázaddal. Azonban a Wislicára közvetlenül vonatkozó iratok legrégibbjei a XII. századból kelteződnek. Azokban azt olvashatjuk, hogy Wislica egy helytartónak a székhelye volt (egyenértékű a magyar megyével és egy társas káptalan székhelye, valamint időlegesen: a XII. század közepe táján fejedelmi székhely. Wislica XII. századi történetében a magyar epizód érdemel említést. A XII. század elején Ferdeszáju Boleszláv lengyel király elajándékozta Wislicát egy magyar főúrnak, akinek a nevét ma nem ismerjük, de aki ráhozta a városra a polovecek betörését. Kitalálhatjuk, hogy Boriszről, II. Vak Béla király idejének trónkövetelőjéről van sző. Egyetlen építészeti emlék sem maradt meg Wislica történetének erről az első időszakáról. A legrégibb, napjainkig megmaradt épület a kethajós társaskáptalani templom, amelyet Nagy Kázmér király építtetett a XIV. század közepe táján. A XV. századból való a káptalani vikáriusok nagy háza és a harangtorony, melyeket a hires történész, Jan Dlugosz alapított, aki ebben a korban őrkanonok volt. Csupán ezek az épületek emlékeztetnek arra az időre, amikor Wislica gazdag és népes középkori város volt, megerősített fallal körülvéve, uralva a gipszszigetről a Nida folyó őt körülvevő vizét. A XVII. században a Svédország ellen viselt háborúk jelzik hanyatlásának kezdetét. Lassacskán a város elnéptelenedett, kertek és gyümölcsösök jelentek meg a régi házak és erődítések helyén. Ez a körülmény kivételesen kedvező feltételeket teremt az archeológusok számára, mert megkönnyítette a hozzáférést a föld alatt elrejtőző építészeti maradványokhoz. A történeti források és főleg Jan Dlugosz krónikája tájékoztatnak bennünket e maradványok elhelyezkedéséről. Dlugosz közvetítette számunkra azt a hagyományt, amely szerint egy szűk és sötét, "Graecorum more" földalatti kriptával épített templom volt valaha a gótikus társaskáptalani templom helyén. Azt is közölte velünk, hogy a káptalani templom keletidéli oldalán - azon a helyen, amely már az ő idejében is uttá volt átalakítva, emelkedett a nagyon régi Szent Miklós templom. Ismét csak Dlugosz az, aki jelezte, hogy egy fejedelmi rezidencia ("regia") volt a sziget legmagasabban levő nyugati oldalán. Dlugosz utalásai részben már már megerősítést nyertekaz első világháború idején. Amikor az osztrák tüzérségi tüz hatására lehullott a vakolat a társaskáptalani