Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)
Dr. Barcza Géza: Műemlékvédelem és idegenforgalom
A több mint 100 éves magyar műemlékvédelem nagyon korán felismerte az idegenforgalom jelentőségét, a műemlékvédelem és az idegenforgalom kapcsolatának fontosságát, a műemlékek szerepet az idegenforgalom kialakulásában. Henszlmann Imre, a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója már 1887-ben előterjesztést készitett a műemlékek idegenforgalmi hasznosítására, számbavette az ország nevezetesebb műemlékeit, a vasút- és hajóállomások, valamint a főbb utvonalak mentén fekvő vagy könynyUszerrel megközelíthető műemlékeket. Ezt a hagyományt folytatta a Muzeumok és Műemlékek Országos Központja, amely 1951-ben felhívást adott ki a műemlékek idegenforgalmi hasznosítására. A felhívás megállapítja, hogy amióta az idegenforgalom fogalma ismeretes, sőt azt megelőzően is, amióta az emberek érdeklődéssel fordulnak idegen országok felé, a műemlékek, az elmúlt korok nagyszabású építkezései a fő látnivalók, a legfőbb vonzerők, amelyek az utazókat útra csábították, jelentős célpontok felé irányították. Az a meglepő, hogy az utazás történeti átalakulása során a természeti szépség később kerül az idegenforgalmi értékek közé, mint a műemlékek. Olaszországot már igen sokan látogatják, amikor Svájcot - a ma erősen idegenforgalmi érdekeltségű országot - még alig ismerik. Az utazók érdekességeket, látnivalókat keresnek még akkor is, ha utazásuknak nem is ez a célja. S mi lehet inkább megszemlélésre érdemes, mint egy-egy olyan csodálatos emberi alkotás, nagyszabású vagy finoman megoldott régi épület, melyhez többnyire még neves történelmi események vagy jeles személyiségek emléke is fűződik, vagyis egy-egy műemlék, melynek látása, megismerése örökre szóló élményt adhat. Korunk a modern népvándorlás, a turizmus kora. Ebben a zarándoklásban fontos tényezők a műemlékek. Ennek jelentőségét felismerve az UNESCO Végrehajtó Bizottsága az 1966-ban Budapesten megtartott ülésén a műemlékvédelem és az idegenforgalom kapcsolatát vizsgálta. Az UNESCO Végrehajtó Bizottsága határozata néhány alapvető gondolatot fogalmazott meg. Ilyenek : - az életszínvonal emelkedése, a szabadidő növekedése, a szállítási eszközök korszerűsödése, a motorizáció - autósturizmus - térhódítása, a műveltség növekedése az idegenforgalom fejlődésének állandó ösztönzést ad; - az idegenforgalom ma már nem csupán a vándorlás egyik formája, hanem a kulturális gyarapodás vágyának megnyilvánulása is; - a műemlékek az adott ország történelmének tanúi, a nemzeti, a népi jellegzetességet tükrözi, melyek a látogatóknak egy-egy országról a leghűbb, a legteljesebb képet adják, lehetővé teszik az adott nép történelmének, kultúrájának alapos megismerését, a nép és törekvéseinek megértését, ezáltal résztvesznek az előítéletek csökkentésében, az ideológiai és a faji ellentétek felszámolásában is; - a műemléki célú idegenforgalom zarándoklat a tiszta forráshoz. A műemlékek idegenforgalmi célú hasznosítása lehetővé teszi az emberi értékek fenntartását és megőrzését; - a műemlékek feltárása és idegenforgalmi hasznosítása elősegíti a helyi hagyományok fenntartását, ösztönzi a folklór és a kézművesség fennmaradását s olyan eredeti népi atrakciók bemutatására adnak lehetőséget, melyek sajátos szint és izt adnak az idegenforgalmi bemutatásnak, enyhíthetik az idegenforgalom uniformizálódásának veszélyes folyamatát.
