Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Tilinger István: Szocialista műemlékvédelmünk harminc esztendeje

nagyon fontos e lakóházak alkalmassá tétele a korszerű, a mai ember igényeit kielégítő életmódra - nemcsak a hazai közönség büszkesége, de örvendetesen növekvő idegenforgalmunk jóvoltából a külföldi lá

toga ,tók osztatlan elismerését is kivivta. Méltán tölthet el minket büszkeséggel, hogy megalapozott, városméretü műemlékvédelmünk elismeréseképpen az idén először kiirt Európa - dijat az elsők között Sopron városa is elnyerte és annak októberben történő átadása tevékenységünk nemzetközi elismerését tükrözi. A Főváros és vidéki városaink helyreállitott és ma is élő, használatban levő műemlék középületei közül ez alkalommal csak a neves egri Liceumot és az egykori megyeházát emlitem. Fokozottan kell azonban itt is arra utalnunk, hogy a falusi életforma gyökeres - egyébként örvendetes - megváltozása következtében mind nagyobb veszély fenyegeti a népi építészet kiemelkedő értékű alkotásait. A turistvándi vízimalom, a nagyvázsonyi Schumacher ház, a múzeumi célra hasznosított tihanyi parasztházak, a balatonkenesei, nemesvámosi és hortobágyi csárda, a hegymagasi Tarány présház, a vámosatyai harangláb, a tákosi festett famennyezetü templom, a szentesi, a sœgvari szélmalom, a szendrői festőház és a verpeléti kovácsműhely, a hollókői, szalafői település-méretű rekonstrukció, a zalaegerszegi, a szombathelyi és nyíregyházi regionális és a nem kis nehézséggel épülő szentendrei központi szabadtéri néprajzi múzeum jelzi nemcsak az e területen tett erőfeszítéseinket, de további problémáinkat is. Hasonló, nehezen megoldható feladatot jelentettek és jelentenek ma is a helyreállításokhoz szorosan kapcsolódó képzőművészeti restaurálások. Bár e téren is büszkélkedhetünk számottevő eredményekkel, elég itt utalni a visegrádi gótikus kutak, a siklósi zárterkély "újjászületésére ", a közelmúltban napvilágra került páratlan értékű budai szoborleletek restaurálására, középkori falfestészetünk egyre gyarapodó emlékanyagára, a barokk berendezések és falképek restaurálására - azonban restaurátor gárdánk, berendezéseink és felszereléseink jelentős erősítést kivannak. E sokrétű műemléki tevékenység összegezésekor érdemes és szükséges arra is emlékeztetni, hogy munkánknak a szépre és jóra, hazaszeretetre és multunk tiszteletére nevelő - a következő előadásokban részletesen kifejtett tudatformáló - célkitűzésein és eredményein tul, a tartalmas, színvonalas, idegenforgalmi látványosságon is túlmenő, nagyon konkrét népgazdasági haszna van. A legtöbb műemlék ma is él és éppen helyreállítása során nyert megfelelő, fennmaradását is biztosító rendeltetést: tanácsháza, kultúrház, múzeum, kórház, üdülő, szanatórium, lakóház, vendéglő, szálloda és mégannyi más célú felhasználásuk bizonyítja életképességüket és hasznukat. Műemléki szervezetünk a gyakorlati feladatokon tul sokrétű, kevéssé látványos és ismert tevékenységet is folytat. Az 1950-ben megindult műemléki és városképi vizsgálatok, a Genthon István gyűjtése alapján összeállított első műemlékjegyzék a gyakorlati munka szilárd alapját teremtette meg és nemcsak a műemlékvédelem, de a városrendezés számára is nagy segítséget nyújtottak. A műemlékek 1959-ben meginduló rendszeres feltérképezése és számbavétele a hivatalos műemlékjegyzékek elkészítését tette lehetővé, melyeknek korrigált, legújabb sorozata jövő évben jelenik meg ismét. Az intézmény tudományos és ismeretterjesztő munkáját többszáz műemléki kiadvány illusztrálja, műemléki kiállításaink és filmjeink pedig hazánkon kívül számos külföldi országba eljutottak, s arattak nem egyszer rangos sikert. A megemlékezés és számvetés órájában természetes talán, hogy eredményeink, a megtett ut nagysága tölt el örömmel bennünket; hiányosságainkról, hibáinkról kevesebb szó esett. Köszönet illeti pártunkat és kormányunkat, hogy jogi, szervezeti, anyagi, személyi és tárgyi lehetőségeket biztosított a magyar műemlékvédelem hivatalos szervezete számára. Ez az intézmény - státusában és szervezetében egyaránt -