Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Tilinger István: Szocialista műemlékvédelmünk harminc esztendeje

A műemlékeket nem lehet légüres térben védeni, a műemlékek maguk sem légüres térben állanak, hanem valamely tanács közigazgatási területén, A tanácsok nélkül tehát - szögezzük le - nem lehet műemlékvédelmet csinálni. A műemléki érték elsődlegességét nem lehet vitatni, de azt sem, hogy a helyi igényeket sem lehet figyelmen kivül hagyni. A műemléki érdek és a helyi igény egyeztetése műemlékvédelmi hatósági tevékenységünk alapvető kérdése. Ha hatósági tevékenységünket csak az ügyiratok elintézésének fognánk fel, ha még oly jő hatósági határozatok kiadásával járna is ez a munka, nem lenne megnyugtató az eredmény. Nekünk kezdeményezni, szervezni, koordinálni is kell, mert ilyen munka hiányában part ner nélkül maradunk és minden erőfeszitésünk dacára sem tudjuk a ránk háruló feladatot eredményesen megoldani, műemlékeinket méltóan, mai életűnk céljaira hasznosítani. Egyetlen kérdésben mondhatjuk örökségünket pozitívnek s ez a helyreállítások módszere. A magyar műemlékvédelem több mint száz esztendős története során az európai helyreállítási módszerek természetesen nálunk is érvényesültek. Igy a purizmus, amely a műemlékről, sőt belső berendezéséből is eltávolított minden későbbi részletet, majd az úgynevezett stílszerű helyreállítás, amikor a restaurálás ürügyén szinte teljesen uj román vagy gótikus épületet emeltek. De igen korán jelentkeztek a korszerű helyreállítás nyomai is nálunk. Möller István 1887-ben a zsámbéki templomromot romként konzerválta, s ezzel elsőként tért el a teljes újjáépítés módszerétől. Hasonló elveken alapult az esztergomi királyi palota helyreállítása, ahol 1934-38 között a legkorszerűbb tudományos feltárási és helyreállítási módszereket alkalmazták. De ide sorolhatjuk a székesfehérvári bazilika, a szombathelyi római palota feltárását, konzerválását is. Helyreállítási módszereink kifejlesztésénél tehát korszerű, haladó hagyományokra építhettünk, illetve azokat a marxista-leninista történelemszemléletnek megfelelően fejleszthettük tovább. Müemlékhelyreállitásunk mai gyakorlatának elméleti meggondolásai, metodikája sajátos történelmi adottságainkból is következik. Mostoha történelmünk során a pusztító háborúk, a többszöri idegen elnyomás valósággal megtizedelte műemlékeinket. A magyar történelem virágzó századaiból teljes, vagy megközelítő épségben fennmaradt emléket ma már alig találunk. Ez késztet minket arra, hogy a legkisebb - más szerencsésebb országokban talán jelentéktelennek tünő - emléktöredéknek is fokozott figyelmet szenteljünk. Ezért törekszünk a korszerű építészet minden eszközével a töredékek eredeti építészeti öszszefüggéseinek bemutatására, az egykori tér, tömeg- felület- és formaélmények érzékeltetésére; anélkül, hogy az igy helyreállított - bemutatott - műemlék hitelességét másolatokkal vagy hamisítványokkal csorbítanánk. Mai gyakorlatunkról elmondhatjuk, hogy az modern történelemszemlélettel párosult, őszinte és tárgyilagos építészeti törekvéseken alapul és a korszerű müemlékhelyreállitási irányzat jegyében tevékenykedik. Ennek lényege: a multat a pusztulás tényével együtt minden részletében hitelesen bemutatni, semmit sem hamisítani, semmit sem visszaépíteni megtévesztő technikával abból, ami egyszer megsemmisült; ugyanakkor a modern tudomány és technika, a korszerű anyagok és szerkezetek minden lehetőségével, a mérték és arány szabta korlátok közt minden eszközzel elősegíteni azt, hogy a töredék értelmet nyerjen, építészeti és történeti összefüggései felismerhetők, megérthetők és a nagyközönség számára élvezhetők legyenek. A mai magyar műemlékvédelemnek ezek a megvalósult helyreállításokban tükröződő elvei teljes mértékben megegyeznek a műemlékvédelem bonyolult problematikáját nemzetközi sikon először összefoglaló 1931. évi Athéni Cartában lefektetett elvekkel és az azt újra megfogalmazó 1964. évi Velencei Carta koncepciójával. Ugyanez vonatkozik a műemléki környezetbe épülő uj épületekkel kapcsolatos elveinkre is, ahol azt kívánjuk, hogy ezek az épületek egyrészt a korszerű igények megvalósítására alkalmas uj anyagok, szerkezetek és formák, másrészt a hagyományos környezet szabta megkötöttségek