Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Tomaszewski, Andrzei: A lengyelországi román építészeti emlékek kutatása, megőrzése és bemutatása Wislica példáján

templom falairól, látni lehetett - belefoglalva a gótikus homlokzatba - egy román templom nyugati beszőgellésének falait két toronnyal. (A gótikus társaságkáptalani templomot az osztrák tüzérség sajnos részben lerombolta.) A káptalani templom első világháború utáni szerencsétlen megőrzési munkálatai - sajnos - a két torony összeomlásához vezettek, melynek következtében uj neogótikus homlokzatot húztak fel. 1958-ban, Lengyelország ezeréves fennállása tudományos programja keretében kutatásokat kezdtek Wislicában, amelynek célja a legrégibb épitészeti maradványok felfedezése volt. A munkálatok a társaskáptalani templom területére, valamint az utcának arra a részére összpontosultak, amely a káptalani templom keleti oldalán levő temetővel határos. A kutatásokat egy kis munkacsoport kezdte meg, amely szerény eszközökkel rendelkezett. Ez a munkacsoport a varsói egyetem régészeti karának, valamint a varsói műegyetem építészettörténeti karának dolgozóit foglalta magában. Az első évben két régészeti kutatóhelyet nyitottak: egyet a káptalani templom keleti részében levő utcában, ahol a Szent Miklós templomot remélték megtalálni; egy másikat a káptalani templom alatt, ahol meg akarták kezdeni a románkori beszögellés maradványainak tanulmányozását. A kiásott földet a munkák befejezése után közvetlenül be kellett temetni. Ez az első ásatás esetében különösen sürgős volt, mert elfoglalta a főutca egész szélességét, el árva igy az egész forgalmat. A helyi hatóságok sürgettek minket, hogy a lehető leggyorsabban szabadítsuk fel az átmenő utat. Egyébként az utcában végrehajtott ásatások egy kisméretű román templom alapjainak teljes kibontását eredményezték, amely az első becslések szerint a X. vagy XI. századból származik, A káptalani templom alatt tárták fel homlokzati talapzatának gazdag párkánydiszitéses alsó részét. Ebben a helyzetben a kutatók a Történelmi Emlékek Felügyelőségéhez fordultak, hogy azok döntsék el, mit kell tenni a felfedezett műemlékkel. Akkor arra a határozatra jutottak, hogy a két felfedezést, azok fontosságára való tekintettel ideiglenesen biztonsága helyezik; azután tanulmányozni kellett a műemlékek megóvásának és bemutatásának módjait, hogy azokat hozzáférhetővé tegyek a közönség és a jövendő kutatók számára. Még a tél eljövetele előtt a román templom alapjait egy nagy faépítmény alatt biztonságba helyezték, és ideiglenes tetőket építettek a román homlokzat falai fölé. Fzek voltak az archeológiai felfedezések első kihatásai, melyeket a megőrző hatóságok elfogadtak. Az első kutatási idény tapasztalatai bebizonyították, hogy a régészek és az épitészettörténészek együttműködése nem elegendő. A munkacsoportot ki kellett bővíteni és bevonni más humán és műszaki tudományok képviselőit is. Igy a varsói egyetem, valamint a varsói műszaki egyetem rektorai között kötött egyezmény értelmében kutatási központot alakítottak ki, amely számos kar együttműködésén alapult, és amely fel volt szerelve a feladatoknak megfelelő eszközökkel. E központnak nemcsak Wislica középkori maradványainak tanulmányozása volt a célja, hanem mindenekelőtt a humán és műszaki tudományok együttműködésének kikísérletezése a felfedezett történelmi emlékek régészeti kutatásainak, megőrzésének és bemutatásának területén. A régészek mellett biztosított az egyetem történészeket, művészettörténészeket, paleoantropolőgusokat, akikhez a műegyetem szakemberei csatlakoztak: építészek, a statika, a geodézia, a fotogrammetria szakértői, az építészeti kövek és maiterek fizikai-kémiai elemzői, megőrző építészek és az építészeti anyagok megőrzésének specialistái. Az együttműködő tudományszakok listája a szükség szerint kibővithető volt. A második kutatási évben az utca földjén végzett kutatások lehetővé tették egy kis mélységű medenceféleség felfedezését, amelyet hipotetikusan ideiglenes keresztelőnek neveztek el. Ugyanebben az időszakban egy kis gödröt ástak ki a káptalani templom hajójának keleti részén, és három méter mélységben a kövezet felett egy románkori kripta keleti részét, valamint a gipszből készült díszített kövezés egy részét fedezték fel. Ebben a helyzetben nem lehetett szó a kiásás betemetéséről, miként azt előzőleg elő-