Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. fil. Gardberg, C.J.: A műemlékvédelem problémái Finnországban

Hogy a finnországi müemlékgondozásról áttekintést adhassunk, néhány információval és a képek sorával kell kezdenem. Csak ha a finn építészeti kultúra tipikus vonásait ismerjük, érthetjük meg azokat a különleges problémákat, amik Finnországban ma aktuálisak. Bevezetőül elmondhatjuk, hogy a legrégibb épületállomány igen nagy része fából van, és mivel a fa múlékony anyag, ebből következik, hogy a legrégibb fennmaradt épitészeti kultúra szabály szerint fiatalabb, mint más országban. Ma Finnország valamennyi városában összesen 190 kőház van, ami 1900 előtt épült. A faházak reprezentálják az 1750 és 1900.évek közti időből a legnagyobb egységes csoportot. A 12. század közepén fejeződött be Finnországban a történelemelőtti idő és kezdődött el a középkor. Ez azt jelenti, hogy Finnország keresztény lett és 4 évszázadon át a katolikus vallással volt kapcsolata. Az ország Kelet-Európa nagy tűlevelű erdőterületeihez való tartozandósága révén került érintkezésbe röviddel ezelőtt - valószínűleg délkeletről jövő hatásra - a faêpitêszettel. A kőépitészet Finnországban csak valamivel később, a 13. század közepén jutott el részint Svédországgal való kapcsolata és részint a német hanzavárosok befolyása révén. A templomokat és a várakat kőből, kemény finn gránitból épitették . Csak különös részek, mint a diszes oromzat, kapuk és boltozatok részére alkalmaztak téglát, ami drága anyag volt. Finnországban a középkortól kezdve ma csupán 75 templom maradt. Ezek közül a legfontosabb a turkui dóm. Turku az ország délnyugati részén fekszik, régen Finnország fővárosa volt. A legfontosabb téglából épült templom a régebbi időből az ország egyetlen katedrálisa. Abban a stilusban épült, amit balti gótikának neveznek, és amiből a Keleti-tenger térségében sok hasonló van, különösen Révaiban, Rigában és Lübeckben. Az ország többi középkori temploma jelentékenyen kisebb. Ezek általában hasonló tipus hoz tartoznak, derékszögű alaprajzzal, torony-nélküliek, de magas oromzattal, bár a falak egyébként gránitból állnak. Ezekben a templomokban is hasonló részletek vannak a német hanzavárosokban levő példákhoz. A templomok mellett a középkorból való fontosabb műemlékek a gránitvárak. Ezek közül néhány még ma is használható állapotban van. Erre a következőkben visszatérek, amikor az aktuális restaurációs tervekről lesz sző. A többi sok évszázad óta romokban áll, és ma a legnagyobb problémákat okozza nekünk. A havas és jeges klimánk a falakat télen tönkreteszi. Néhány várat a svéd királyság építtetett, másokat a nemesek emeltek a 15. és 16. században. A középkor folyamán Finnországban 6 város volt, amelyek közül egy - Wibort - ma a Szovjetunióban fekszik. Ezekből csak három őrizte meg a középkori alaprajzot, ezek között van Borgá (Porvoo), amit itt a képen láthatunk. Itt a finn építészeti kultúra kis jellegzetessége jelenik meg előttünk: az alaprajz és a templom a középkorból származik, a házakat - fából épültek - többször megújították, és Borgá mai házállománya csaknem teljesen a 18. századból való. A lutheránus reformációval a kolostorok is eltűntek a 16. században. Itt látjuk Rauma, a nyugati tengerpartnál fekvő kikötőváros franciskánus templomát. A következők a középkorból maradtak fenn a mai napig: 75 templom, néhány terméskővár és több város alaprajza. Az egyház a reformációval elvesztette birtokát és adóbevételét, és hosszú ideig nem volt abban a helyzetben, hogy tartós anyagbői építsen. A legfontosabb építtetők szerepét a királyság (korona) vette át, amely a keleti határnál építtetett erődítményeket vagy amely Turku középkori várát reneszánsz várrá építtette át Vasa Gusztáv - János - fia számára, aki Finnország hercegeként lakott ott. Később mint III. János