Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Kiss Dénes: Nagyobb együttesek védelme

nagyobb műemléki együttesek hasznosításához és fenntartásához tehát nem kilátástalan. Több országos főhatóság es a helyi Tanácsok közös érdekeltségére, megfelelő munkakapcsolatok, szükség esetén ügyrendi mődositások utján a műemlékvédelem országos és helyi apparátusa számithat. Nem kevés problémát okoz nagyobb települési területek jogi védtelensége. Olyan helyeken, mint például Hajdúböszörmény, Nyirbátor, Gyula, Ráckeve vagy éppen Kölked - legfeljebb néhány védett épület és "ex lege" műemléki környezet van. Nem lenne nehéz formális határozatot hozni arról, hogy ezeknek a településeknek az ősi részei legyenek műemléki jelentőségű területek, mert a magyar agrárváros olyan különleges jelenség, amelynek minden tanúbizonyságát át kell menteni az utókor számára,vagy egy Pest alatti szerb kereskedővároska, egy dunai ártéri falu sajátos szerkezete a termelő erők és a szomszédos népekkel való sorsközösségünk fejlődésének olyan építészeti emlékei, amelyek megérdemlik a különleges műemléki védettséget. Az ügyszeretet, a valódi értékekért való aggódás az OMF munkatársait a formális védelemre hajlamossá tenné. De tisztában kell lennünk azzal, hogy erőink végesek, ezért meg kell találni a műemlékvédelem nem műemléki eszközeit. Erre mindeneklőtt az olyan helyi szabályrendeletek és rendezési tervek alkalmasak, amelyekben az értékes településszerkezet (pl. Kölked és a hajdutelepülé sek sajátságos gyalogutrendszere, Gyula háromsejtü történeti szerkezete stb.) fennmaradását a történeti értékeknek a távlati funkcionális, övezeti és település gazdáikod ás rendjébe való beépítése szavatolja ilyen célú városrendezési munkarészt készít az OMF megrendelésére Ráckeve részletes rendezési tervéhez a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat, ezt a megoldást javasoltuk Hajdúböszörménynek és ilyen terv megalapozását kezdeményeztük saját hitelfelhasználással is a Békéscsaba-Békés-Gyula városcsoport műemléki, régészeti és természetvédelmi adottságainak optimális, közös hasznosítása érdekében. Ezek a kísérletező, kezdő lépések a szorosan vett hatósági ügyrenden esetleg kivül lehetnek, ugyanúgy, mint a zsindelyhasitó emberek felkutatása műemléki városrendezés címén. De a megelőző, kezdeményező értékmentés felé való törekvés bizonyítékai. Minél messzebb van a legelső védelmi vonal a-legdrágább kincseinket határoló kataszteri vonalaktól, annál jobb ! Ha bármilyen szépség pusztítását zavarja a társadalom figyelő tekintete, a listába foglalt értékek védőinek lesz valamivel több ereje és ideje arra, hogy az egyes épületek védelme mellett a nagyobb együttesek védelmét is ellássák. Sokszor lehet azt hallani, hogy a modern városrendezés, a telítettségi állapotra végzett közlekedés tervezés szükségszerűen elpusztít műemléki épületeket és együtteseket. Az ICOMOS elnöke, Piero Gazzola budapesten elmondott szavai: "... az ember . .. feláldoz felmérhetetlen értékeket olyan technikai és gazdasági kezdeményezések teljesítése érdekében, amelyek röviddel utána a tudomány és a technika tény - leges fejlődése következtében már túlhaladottak lesznek. Igy az ebből keletkező pusztítások minden szempontból negatívnak bizonyulnak és ami súlyosbító tényező, jóvátehetetlenek." Ma már tervek százainak ismeretében, a várostervezés leghaladóbb elveit vallva állithatjuk, hogy csak az elavult szemléletű vá rosrendezés és országuttervezés jár szükségszerű város- és müemlékrombolássai. 1960 után a gyalogos belső forgalmú városszerkezeti egységek tervezése akár a legnagyobb védett történeti városterület főmotivumként való befoglalását, az emberi környezet alakításának legértékesebb elemeként való hasznosítását kimondottan megköveteli. A főhálózati utakkal pedig a várost nem elkerülni kell,; mint azt 40 évvel ezelőtt elsősorban katonai megfontolások alapján ajánlották, hanem oda kell őket vezetni, ahova az emberek törekszenek: a városba. Csak nem mindegy, hogyan és mikor. Saját városaink utépitéstörténete bizonyítja, hogy a rossz helyre, a céltól nagyon messzire épült útnak nincs forgalma, a valóban szükséges utak pedig eddig is kiegészítő, szuperponált elemként jelentek meg a városszerkezet-