Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Levárdy Ferenc: A műemléki helyreállítások komplex előkészítése és organizációja

A műemlék, mint minden hosszú kort megért építészeti alkotás, fejlődő történelmi organizmus: olyan adott történehni időpontban kialakult,

Q_Brt©«?ïîfiÔëgi figgfiáíározott gazdasági alapokon kifejlődött, társadalmi és ideológiai igényeket szolgáló emberi alkotás, amely a változó gazdasági alap s a vele együtt változó társadalmi-ideológiai igények mődositő hatása alatt maga is folyamatosan változik, módosul (bővül, illetve redukálódik)

A %B&tÀ&8&&^ de méginkább több differenciált korból formálódó korszakon belül. A műemlék értékét éppen ez a sokrétűség, a változó történelmi korok történelmi dokumentálása jelenti. Ezért volt történetietlen a historizmus korának műemlékszemlélete, amikor az épület eredeti állapotát keresve lehántotta róla a későbbi korok módosításait s ezzel történelmi létében hamisította meg az épület organizmusát. Mivel éppen az összetettség, differenciált sokrétűség a védendő mozzanat, egészen természetes, hogy már az egyes épületek helyreállításában is csak komplex szemlélettel érhetünk el korszerű, s az épület hitelességét messzemenően biztosító eredményeket. Még inkább igény ez egy épületcsoport, egy utcasor, egy városrész, egy műemléki elemekből összetevődő, történelmi folyamatosságot tükröző környezet esetében. Specializálódó korunk szükségképpen kitermelte a műemlékvédelem területén is a különböző részletekre figyelő specialistákat. A középkoros, illetőleg ujkoros régészt, a falkutatással, freskó feltárással, fafaragásokkal foglalkozó - s mindezt egyes stíluskorszakokon belül értő - művészettörténészt, a kő-, fa-, falkép-, tábla - képre s tau rátör okat, romok konzerválásában jártas, történelmi és művészettörténeti ismeretekkel vértezett építészt, az elmúlt korok építéstechnikai eljárásait értő kivitelező szakmunkásokat. A szakhivatallá formálódott műemléki szervezetnek feltétlenül rendelkeznie kell ilyen szakemberekkel, sajátos feladatok megoldására alkalmas officinákkal, s azzal az irányító szervezettel, amely a sajátos szakmai műveltségű, és nem egyszer a saját szakterületét preferáló szakembereket az adott feladat érdekében munkaképes kollektívákká tudja szervezni. A továbbiakban meg kell vizsgálnunk azokat a követelményeket, amelyeket a komplex feladat támaszt a műemlékvédelmi szervezettel szemben. Tudatában vagyunk annak, hogy ezekből a követeiményékből nem minden valósul meg egyetlen szervezeten belül. Egy ideális modell körvonalait szeretnénk felvázolni, amely többé-kevésbé - az egyes konkrét szervezetek személyi és anyagi kereteitől függően megvalósítható, s amely szerencsés körülmények között a legkisebb kárt okozza a műemléki helyreállitások során. Előadásomat két fő téma köré csoportosítom. Elsőnek a műemléki helyreállítások előkészítését vizsgálom, a második részben pedig a munkavégzés organizációjával foglalkoznék. A. A MŰEMLÉKI HELYREÁLLÍTÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSE 1. A műemléki állag felmérése, nyilvántartásba vétele Amikor a mult század ötvenes éveiben megindult az a folyamat, amely az önálló - a bécsi Centralkommission-től független - műemléki szervezet megalkotásához vezetett, főleg Ipolyi, Römer és Henszlmann munkássága nyomán megindult a magyar műemléki állag számbavétele. Az 1872-ben megformált Ideiglenes Bizottság legelső feladatának tekintette a műemléki anyag felmérését. "Számosak és jelenteké