Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Román András: Műemléki szakemberképzés

mérnöki tanfolyamnak. Tanterve összeállítására is sor került, 4 féléven keresztül, összesen 400 óra terjedelmében. Ha végignézünk a tantárgyak során, jól felismerhető az a törekvés, hogy a posztgraduális oktatás mindhárom ágában - az építészet történetében, a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseiben, valamint a kapcsolódó tudományágakban - alapos képzést nyújtson. Ez okból nem tartom feleslegesnek, hogy felsoroljam a tantárgyak cimet: Magyar építészettörténet. (Erre a 400 órából összesen 60-at szántak) - Történeti korok tervezési módszerei és szerkezetei - Történeti korok építőanyagai A műemlékvédelem története - Műemlékvédelmi alapismeretek - Műemléki kutatás és tudományos dokumentáció - A műemlékvédelem segédtudományai - Műemlékek felmérése és dokumentálása - Műemléki épületek tervezése -A konzerválás uj elvei és módszerei - Történeti együttesek védelme - Társmüvészeti alkotások védelme - Magyar képzőművészet - Népi műemlékek helyreállítása - A műemlékvédelem jogi és közigazgatási kérdései - A műemléki topográfia alapismeretei. Ez a tanfolyam azonban a tervezett időpontban, az 1974/75-ös tanév II. felében nem indult meg. Ennek ellenére nincs ok az elégedetlenségre. Az történt ugyanis, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága 1974-ben újszerű kezdeményezéssel fordult a Műegyetem vezetőségéhez: ki kellene terjeszteni a műemléki szakmérnökképzésta nem mérnökök oktatására is. Más szőval:olyan továbbképzést kellene létre hozni, ahol mérnökök és bölcsészek - de valamennyien a műemlékvédelem munkásai - kölcsönösen jobban megismerhetik egymás szakismereteit, építészettörténetből és a műemlékvédelem gyakorlati tárgyaiból pedig közösen képezhetik tovább magukat. A javaslat kedvező fogadtatásra talált, s 1976-ban előreláthatólag meg is valósul. Ennek érdekében azonban az eredetileg tervezett - és az előbb ismertetett szakmérnöki tanfolyamot le kellett fújni, mert két egymás utáni évben majdnem azonos képzés indítására nincs lehetőség. Ha 1975-ben a szakmérnöki tanfolyam megkezdődött volna, az uj rendszerűre 1979-ig kellett volna várni. Jelenleg tehát az a terv, hogy a mérnökök, művészettörténészek, régészek, néprajzosok első közös posztgraduális műemléki oktatása - amely talán a konzervátori tanfolyam elnevezést fogja viselni - két szakkal fog indulni: az egyik az építészeknek, a másik a filoszoknak. Lesznek közös tantárgyak, lesznek eltérőek s olyanok is, amelyeket kölcsönösen fakultatív tárgyként felvehetnek. A tanfolyam elvégzése után azok, akik mérnöki képesitésüek, műemléki szakmérnöki oklevelet kapnak. A többieknél erre nincs lehetőség, de valamilyen cimet és diplomát ők is el fognak nyerni. Mindennek a részletekbe menő kidolgozása és a tanterv összeállítása most van folyamatban. A műemléki szakemberek, főleg a mérnökök szervezett továbbképzését szolgálják nemzetközi méretekben az UNESCO erre szervezett intézetei. Jelenleg kettő működik: az egyik Rómában, a másik Mexikóvárosban. Az itt folyó kétéves képzés igen magas színvonalú, a műemlékvédelem világszerte ismert szaktekintélyei gyakori előadók itt. Az előadások hallgatása és az abból való vizsgázáson felül a résztvevőknek gyakorlati feladatokat is végre kell hajtaniuk és szabályszerű diplomatervet kell készíteniük. Nagy kár, hogy a római tanfolyamot eddig csak egyetlen magyar szakember végezte el, jelenleg és már hosszabb ideje nincs is magyar hallgatója, pedig több szocialista országból nem ritkaság, a részvétel. Megjegyzem, hogy tavalya Szovjetunió ICOMOS Bizottsága azt javasolta, hogy hasonló tanfolyam szerveztessék Moszkvában, főleg a szocialista fejlődő országok fiatal szakemberei részére. Ez a jó kezdeményezés azonban a megvalósítástól még távol áll. Bizonyos mértékig posztgraduális oktatásnak fogható fel a Magyar Építőművészek Szövetsége által szervezett ifjú építészek köre, jogelődjétől kölcsönzött közismert nevén: a mesteriskola. Annak fogható