Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Román András: Műemléki szakemberképzés

A szellemi társasjátékok egyik legérdekesebbike, egyben egyike a legszinvonalasabbaknak, legnehezebbeknek az, amikor egy-egy közismert fogalmat kell röviden, frappánsan definiálni. A mtiemléki szakember fogalmáról Karinthy Frigyesnek - minden társasjátékok verhetetlen bajnokának - bizonyára lett volna szellemes meghatározása. Ha azonban mi kezdjük el törni a fejünket, rögtön rájövünk, hogy a feladat nem túlságosan egyszerű. Mégpedig azért nem, mert magáról a műemlékvédelemről nehéz eldönteni, mi is tulajdonképpen. Tudomány? Művészet? Technika? Adminisztratív jellegű gyakorlati tevékenység? Mindegyik és külön-külön egyenként egyik sem. A műemlékvédelem olyan komplex müvelet, ahol a különböző tudományágak segítségével és figyelembevételével műszakilag védenek meg épületeket. Épületről lévén szó, a beavatkozás nem lehet csak technikai, hanem az architektúra, az épitőmüvészet szférájába is kell tartoznia. Akár a tudományosság hiányzik, akár a művészi kvalitás, a helyreállítás máris erősen kritizálható, ha pedig technikailag rossz, ugy nem is igen kell birálgatni, mert rövid idő alatt amugyis tönkremegy. Ha tehát - leegyszerűsítve - az építészet = technika + művészet, akkor a műemlékvédelem = építészet + tudomány, tovább felbontva: technika + művészet + tudomány, azaz mindhárom alapkategória szintézise. És minthogy megvalósulása nem lombikban, hanem a gyakorlat talaján megy végbe, mindez - jól tudjuk - számos más számtalan adminisztratív, pénzügyi, jogi buktató leküzdését is igényli. A műemléki szakembernek ennélfogva történettudományi, műszaki, gazdasági és közigazgatási ismeretekkel kellene rendelkeznie, s mindehhez művészi látásmóddal és ízléssel. Nemkülönben szükség lenne olyan felsőfokú tanintézetre, ahol mindez elsajátítható. Az igeragozás feltételes módjából akkor is rögtön kiderülne az elmondottak óhaj-jellege, ha ez a probléma nem lenne közismert. Az sem újdonság, hogy a helyzet még ennél is bonyolultabb. Amit az előbb sommásan történettudománynak neveztem, az valójában 6-8 különböző tudományág. A műemlékvédelem felhasználja - felkeli, hogy használja - az általános történelemtudományt és mint fő segédtudományt, a művészettörténetet. A műemlék korának, periódusainak, épitési-, átépítés-, bővítési és pusztulási korszakainak feltárása nem lehetséges a régészet segítsége nélkül. A datálásokhoz a legtöbb segítséget a numizmatika, az éremtan adja, jelképek, képzőművészeti emlékek értelmezéséhez pedig az ikonográfia. Az okleveles kutatás nemegyszer a leletek feliratainak megfejtése során a paleográfia siet a műemlékvédők segítségére, az egykori tulajdonviszonyok, a birtokló családok megismerése alig volna lehetséges a heraldika, a címertan nélkül. Népi műemlékek szakszerű helyreállításához elengedhetetlenek a néprajzi ismeretek, a városrészméretü műemléki tevékenységhez pedig a településtörténet, mint kisegítő tudományág. S itt inkább nem folytatom tovább, hiszen az urbanisztika tucatnyi résztudományának, kutatási ágának felsorolása túlságosan is hosszura nyúlna, pedig ma már ezek mind a műemlékvédelem kapcsolódó stúdiumai. Azt lehetne minderre válaszolni, hogy manapság a tudományágak közötti munkamegosztás akkora, hogy a polihisztorok kora véglegesen lejárt. Ez igaz és a tudományos és műszaki élet nem egy területén nem is okoz gondot. Jó statikus mérnök, szerkezettervező bárki lehet, aki ennek a tudományágnak ismereteit elsajátította. Más szaktudományok ajtaján csak ritkán kell kopogtatnia. A műemlékvédelemben azonban - mint láttuk - annyi szaktudomány ölelkezik, hogy művelőjének vagy mindegyikéhez értenie kellene, vagy igénybe kell vennie sok segítőtársat, az egyes szakágak specialistáit. A valóságban - tudjuk - álta-