Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Varga János: A vendéglátó város

kaját, vagy Kossuth Lajos 1800-as évek közepén Eger környékén vivott csatáját, amikor Egerben is járt és seregtoborzó beszédében itt mondta a hires szavait: "Egerben nem tanitani, hanem tanulni kell a hazaszeretetet. " E szavak Eger lakosságát ma is sokra kötelezik. Ebből a kötele s ségtudatből fakadóan minden 2. évben nagy szorgalommal szervezzük meg az országos konferenciát, mely a Szocialista Hazafiság, Internacionalizmus kérdésével foglalkozik, melynek szellemi termékei az ország lakossága elé tárulnak és eljutnak az iskolákba, ifjúsági szervezetekbe. Mint az eddigi ismertetésből is kitűnik, városunk gazdasági, társadalmi viszonyai - a hadászatban betöltött szerepe miatt - korlátozottan, alig fejlődött. Hazánk városunk felszabadulásáig itt a feudális gazdasági viszonyok élén a katolikus egyház volt, melynek püspöki, majd érseki székhelye városunkban volt, az államalapító I. István király uralma óta. Ennek velejárójaként városunk igazgatási, kulturális, kereskedelmi központként is kialakult. Ezek a körülmények voltak a város építészetnek is a meghatározói és óriási kontraszt volt benne tapasztalható. Az egyházat, feudális birtokokat és egyéb területek vezetői rétegeit fenntartó, kiszolgáló dolgozó osztályok, rétegek nyomorúságban éltek. Amig a többség életére az emiitettek voltak a jellemzőek, addig a másik oldalon a fényűző élet és az uralkodó rend céljait szolgáló építkezések folytak. A XV

III-XIX. században az ilyen céllal megépült épületek túlnyomó többsége a munkásosztály vezette, a nép hatalmát megvalósító magyar állam tulajdonátképezi, annak értékeit gyarapitja. Más részüket kis számban, mint népi építészet, a dolgozó népünk életkörülményeinek emlékeit tartja fenn államunk. A felszabadulásunk utáni időtől - gazdasági lehetősé geinktől függően - a magyar állam gondoskodik ezek fenntartásáról, hasznosításáról. Mint a rendezvény előadásaiban hallani, a helyszíni látogatások során látni fogják, a kormányzati és helyi szervek általában eredményesen tesznek eleget kötelezettségeiknek. Ennek részeként a belvárosi rekonstrukciós és a vári feltárást segitő munkákkal sokat teszünk céljaink teljesítése érdekében, a közintézmények, a lakosság fejlődésünket szolgáló igényeinek kielégítése érdekében. Ezt tesszük akkor,amikor az építészetet irányító szervekkel egyetértésben a jelen kor követelményeinek nem megfelelő épületeinket belülről korszerűsítjük, külsejét a régi formájába felújítjuk. Ezt tesszük akkor, amikor a belvárosi üres telkekre a műemlék környezetbe beillő épületek építését előkészítjük, engedélyezzük és szervezzük. Városunk nagy történelmi múltja mellett - másik fő jellegzetessége a gyorsan fejlődő jelene, melyet a felszabadulásunktól számithatunk. Városunk lakossága 22-24 ezer főről 52 ezerre növekedett, amely főleg az urbanizáció hatására alakult ilyen mértékűvé. Addig,amig a felszabadulás időszaka előtt alig volt 2-3 ipari vállalata, üzeme, ma arról adhatunk számot, hogy városunk gazdasági, társadalmi életében az ipar a meghatározó. Ma már 35-38 vállalat, jelentősebb üzem működik itt, az összes üzemek, ipari telepek száma 85-90 körül alakul. Az iparban dolgozó munkaképes lakosság lélekszámának aránya is a 22-25%ről több mint 55 %-ra alakult. Városunk egyre erőteljesebb munkásosztállyal rendelkezik. Az ipar kialakulása, fejlesztése a jő városépítés hatására, helyesen települt. A várostól elkülönülten, de ahhoz szervesen kapcsolódó ipartelepen épült és fejlődik. Termékei a hazai és több mint 14 ország piacán hirdetik az egri munkások, dolgozók szorgalmas, jő munkáját. Városunk másik alapvető gazdasági ágazata a mezőgazdaság. A felszabadulás előtti feudális birtokviszonyban működő mezőgazdaságban a munkaképes lakosság 25-26%-a dolgozott. Ma a mintegy 4000 hektár mezőgazdasági területen, a termelőszövetkezet mintegy 9 hektár területen 3 állami gazdaság működik és kb. 1000 hektár területen (mint személyi tulajdonon) magánszemélyek dolgoznak. A felsorolt szocialista gazdaságokban a munkaképes lakosságnak ma már csak 8-9%-a dolgozik, a termelési folyamatok gépesi-