A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

az épület másik felében, - ez is élő igény - a nyilvános WC. Évek óta működik Tihanyban a fazekas műhely Is. Mindez azt mutatja, hogy a népi műemlékek nemcsak múzeumi célra alkalmasak, hanem körültekintéssel és ügyességgel számtalan módon jő hasznukat lehet venni. Az időhiányára való tekintettel nincs most arra lehetőségem, hogy hasonló terjedelemben beszéljek a nem lakóház-jeliegű népi műemlékek helyszini megőrzésének változatairól. Nyilvánvaló, hogy az emlékek köre mind a gazdasági épületekre, mint a falusi életformával kapcsolatos különböző műhelyekre és ipari üzemekre (főként malmokra) Is kiterjed. Ez utóbbiak esetében természetes, hogy a hasznositás módja az eredeti rendeltetés megőrzése és bemutatása, azaz a ma már nagyrészt vagy egészében múltba merült foglalkozások színhelyeinek, termelési eszközeinek megmutatása. Ennek jegyében az eredeti formában állitottuk helyre a verpeléti kovácsmühelyt, a szendrői festőházat, a turistvándi vizimalmot, a szarvasi szárazmalmot és több szélmalmot. Jól hasznosíthatók lennének a malmok vendéglátó célra is, de azt még nem tudtuk elérni, hogy ez okból ne vadonatúj vizimalmot épitsen a vendéglátóipar Csopakon, szélmalmot pedig Kecskeméten. A helyreállított gazdasági melléképületek rendszerint a főépülettel alkotnak egységet, külön kiemelendő e tekintetben a parádi palóc ház, ahol első és eddig egyedüli izben teljes parasztporta került megőrzésre és helyreállításra. A gazdasági épületek közül még csak egyet kivánok külön megemliteni: a szalafői emeletes kástut, mint ezen épülettlpus egyetlen megmaradt példányát. Ez a csodálatos remekmű utolérhetetlenül bizonyitja a magyar nép elmúlt generációinak bámulatos arányérzékét, fejlett Ízlését. A helyszini megőrzés - különösen faépületek esetében - alapos konzerválást igényel. Ez a múltban nem minden esetben történt meg, de a korszerű technika ma már lehetővé teszi, a műemléki igényesség pedig megköveteli. Tekintve, hogy a faanyagvédelemben nem vagyok specialista, engedjék meg, hogy Pomozi István okleveles faipari mérnök szives útmutatása alapján foglaljam röviden össze, melyek Is a konzerválás fő mozzanatai: farontő gombák és farontő rovarok elleni megelőző és megszüntető védelem klórozott naftalin tipusu vegyszerekkel (Tokolin, Xylomon) vagy klórozott fenol tipusuakkal; tűz elleni védelem, égéskésleltetés ammóniumfoszfáttal, ammóniumszulfáttal, vagy bórvegyületekkel(Tetol F, P8. Ignis FK 1); hidrofobizálás külső csapó esőnek vagy pára-lecsapódásnak kitett felületeken műgyantákkal és egyéb vegyszerekkel (SzilorCl); a fa roncsolt szöveti szerkezetének megerősítése, szilárditása műgyantákkal, karba mid-formaldehid polikondenzációs műgyantával, krezol-formaldehid műgyantával és poliészterekkeli a faanyag hiányosságainak javitása és pótlása szilkonkaucsukokkal, epoxi gyantákkal és poliészterekkel; alapozás, szigetelés, altalaj javitás az eseti szükségeknek megfelelően. Mindezt ugy kell végrehajtani, hogy a faszerkezet eredeti jellege és megjelenése ne változzon. Az emiitett vegyszerek és eljárások jórészt bizonyítják is ezt. Meg kell jegyezni, hogy a mig a fa féregtelenltése, gombátlanitására, kiegészítésére és telit ésére ma már jő vegyszereink és eljárásaink vannak, a népi műemlékek helyszíni védelmének még sok technikai feladata megoldatlan. Nincs megnyugtató eljárásunk a vályogfalazatok hidrofobizálására, a paticsszerkezetek fa részeinek konzerválására anélkül, hogy a tapasztást el kelljen távolitanl a füstöskonyhákban és a szabadkéményeknél az elkátrányosodott fafelületek megtartására, a kátrány rögzítésére stb. E műszaki jellegű problémák mellett inkább csak kuriózumként emlitem meg, hogy a helyreállítás során néha a szükséges anyagok beszerzése okoz megoldhatatlan gondot. Nemcsak a 7-8 méteres tölgygerendák jelentenek hiánycikket, de néha azon hiúsul meg vagy késik éveket c helyreállítás, hogy a jég elverte vagy