A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

és a ma jónak, biztosnak mondható módszerek és anyagok holnapra avultakká válhatnak. Ez a körülmény is óvatosságra kell, hogy Intse a pótolhatatlan értékek konzerválásával foglalkozókat. A fent vázolt nehézségek ellenére is megállapíthatjuk, hogy a fa műtárgyaink konzerválása megoldható feladat és a jövőben az értékes építészeti faelemek fokozottabb kon zerválás ára .ritkább kicserélésére kell törekednünk. Egyes esetekben előfordulhat, hogy műtárgyaink biztonságos telítését nem tudjuk megoldani, vagy a fa igen rossz állapota, vagy nagy keresztmetszete miatt és azért ritkán a faanyag hátoldalának leválasztására, az értékes felületnek uj faanyagra történő feldolgozására kényszerülünk. Ez a megoldása konzerválás témakörét elhagyva, már átvezet bennünket a műtárgyak kiegészítésének, restaurálásának témakörére. A fatelités mellett természetesen nem mondhatunk le a szerkezeti megerősítés hagyományos módszereiről sem. Ez részben bizonyos lényeges tartószerkezetek átalakítását vagy cseréjét, részben az eredeti összeépítések, csapolások, ragasztások megújítását jelenti. Célunk az eredeti szerkezeti formát megörökitve, korszerű statikai rendszer kialakítása. Az oltárépitéseknél rendszeresen a korábbi fa-vázszerkezet helyett a padlózatba süllyesztett fémszerkezetet építünk be. Ennek konzolosan kiképzett szintjein nyugodnak az oltár fő szerkezeti egységei, önálló darabként. Építményünk ezzel elveszti önhordőjellegét, és az elemek súlyát, tartását kiegészitő szerkezet veszi át. Famennyezeteknél a deszkamezők egymástól független egységenként, keretszerkezetek közbeiktatásával lesznek a padlástér kötőgerendáihoz függesztve, vagy a gerendázat és az értékes mennyezet közé épitett álmennyezethez rögzítve. Ezzel a kazettaosztó lécezés elveszti korábbi tartó szerepét, dekorativ elemmé válik, miközben a deszkázat statikai biztonsága növekszik. A szerkezeti munkáknál végezzük el a hiánypótlások, kiegészítések beépítését. A plasztikai hiányok a műtárgyak átalakításából, sérüléseiből Is származhatnak. A legtöbb hiányt mégsem ezek a hatások okozzák, hanem a fakárositó rovarok pusztítása következtében az áttört faragványok, kiugró végtagok, szárnyak és más elemek csonkulása, megsemmisülése. Súlyosabb esetben szószék hangvetők, oltárpárkányzatok leszakadására is akad példa. Az emlékanyag zömét kitevő egyházi rendeltetésű műtárgyak ma is funkcionáló templomokban találhatók, E körülményt a hiánypótlás mértékének meghatározásánál lehetetlen figyelmen kívül hagynunk. A műemléki farestaurálás gyakorlata itt eltér a múzeumi jellegtől, ugyanis az egyházközségek, s főleg a hivők, a teljességet nyújtó helyreállítást igénylik. Természetesen csak ott és annyi kiegészítést alkalmazunk, ahol és amennyire az eredeti állapot-a ránk maradt dokumentumok, a pandant elemek, kiszerkesztések alapján - teljes bizonyossággal visszaállítható. A hiánypótlás mértékét döntően befolyásolja a műtárgy művészi értéke. Architektonikus elemek hiánya esetén könnyebb a hiánypótlás mellett dönteni. Előfordulhat, hogy olyan elemek hiányoznak, amelyek nélkül az épitmény felépítése sem lehetséges. Lebontott, padláson kallódó objektumok helyreállításakor a mértékletes rekonstrukció utja is járható. A dekoratív plasztikák hajdani formáját kevésbé ismerhetjük, ezért pótlásuktól sok esetben eltekintünk. Még inkább ez a helyzet a szobrok kiegészítésénél. Olyan megoldás is ^előfordul, különösen önálló figuráknál, vagy a hivők nélkül maradt görögkeleti templo mok berendezésénél, hogy helyreállításuk a múzeumi szempontokhoz közelit. A hiánypótlás leggyakrabban az eredetivel megegyező faanyaggal történik. A pótolt elemek megmunkálásának módja, vagy a festésmód megváltoztatása jelzi a kiegészités tényét. Az uj elem beépítését