A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

Az épület és festményei 1307-ben keletkeztek, a török uralom korszakában, azonban a freskókkal elborított falakról bontócsákánnyal szedték le a vakolatot, mert a templomot dzsámivá alakitották át.Végre 19501953 között több mint 600 négyzetméter freskót tisztítottak meg a habarcstól. A freskók eredeti rajza és felülete ismét láthatóvá vált. A restaurálás módszerelt illetően a szakemberek nem értettek egyet. E munka kivitelezői azt javasolták, hogy restaurálják mindazokat a részeket, amelyek lehetővé teszik a kiegészítést, kivéve a megsérült arcrészeken. A freskók egy része Így is lett felújítva. Azonban a munkátfélbehagyták, mert a szakemberek egy része arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sérült részeket ne bántsák, csupán konzerválják. A fali festmények megőrzésének és bemutatásának sajátságos módszerét képezi az, hogy Belgrádban freskóképtárat létesítettek. A freskók, ikonosztázionok, belső térségek és felületek megőrzésének problémái mellett, a műemlékvédő szolgálat szembetalálja magát a kőfalak és a külső dlszitő elemek felújításának a problémájával is. Decani kolostort 1330-ban épitették, a kőanyagát már tönkretette a nedvesség és a mikroorganizmusok. A felvételek bemutatják a falak és a kőplasztlka állapotát a felujitás előtt, valamint a felujitási módszerek alkalmazását ezen az építményen. A konzerválás mellett végeztek helyreállítási és rekonstrukciós műveleteket is. Ezt a nem nagyon kedvelt feltárási módszert csupán néhány műemléknél alkalmazták, mint lehetséges módszert. Az uj vízierőművek számos olyan festői folyóvölgyet öntöttek el, ahol középkori kolostorok és-hidak voltak. Uj helyre került a hercegovinál Dobricevo kolostor, az Arslanagic-hid, a crnagorai Piva kolostor áthelyezési munkálatai pedig 1970-ben kezdődtek meg, s még sok éven keresztül fognak folytatódni. A Piva kolostor egyike a legnagyobb létesítményeknek, amely a török fennhatóság alatt épült még 1573-ban, a falfestményeit pedig 1604-1606 között festették. A freskók lefejtését a falról és uj helyen történő elhelyezését több jugoszláviai műemlékvédelmi intézet szakemberei közösen végzik külföldi szakemberekkel. A freskókat gézréteggel fedik be, majd jutával, ha a felületük nagyobb, lécekkel rögzitlk, azután a falról leszedik őket. Ilyen állapotban hátsó részüket további megmunkálásnak vetik alá, s végül raktárba kerülnek, amig a kolostort nem épitik fel uj helyen. A népi épitészet műemlékvédelme, egyéb műszaki nehézségek mellett, nagyon sok jogi természetű nehézségekbe ütközik. Ezek a nehézségek a népi épitészeti műemlékek fenntartására és bemutatására vonatkoznak. A létesítmények feltárása, szabadtéri, népművészeti állandó kiállítások, etnoparkok (skanzenek) létesítése, valamennyi jő oldala ellenére Is annak a környezetnek az elszegényülésével fenyeget, amelyben ezek létrejöttek. Jugoszláviában először 1961-ben a szlovéniai Skofja Lokában csináltak olyan környezetet etnográfiai állandó kiállítás számára, amelybe lehetséges volt a népi épitészet műemlékeit áthelyezni, illetve múzeumba helyezni. A "Muzej na prostem"-et 1962-ben nyitották meg. A skofja loka-i múzeum munkatársainak az elgondolása világos volt: a stílusukban a XVII. századba visszanyúló eredeti, falusi, fából készült lakóházakat kimenteni a közvetlen városi környezetükből, ezeket a múzeum melletti parkban helyezni el, azzal az Igénnyel, hogy ha majd az lehetségessé válik, ide kerüljenek más szlovén falvak valamikori zárt jellegű őstermelésére jellegzetes, valamint gazdasági létesítmények, termelési és háztartási eszközök is. Több ok is emellett szólt, s ezek közül kettő különösen jelentős: 1. a falusi, de különösen a fából készült falusi épitészeti műemlékek Szlovéniában nagyon gyorsan eltűnnek, és 2. ott, ahol ilyen létesítményekre esetleg rá is bukkannak, ezek már egyedül állnak, úgyhogy