A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)
azután ide 100 mm átmérőjű vascsöveket helyeztek el, ezeket meg oda csavarozták egy kiemelő vasszerkezethez. Az egyes létesítmények súlya 30 tonnát nyomott, s áthelyezésüket sok nehézség kísérte. Az uj lokációt ugy készitették elő, hogy a létesítmények a Duna vízszintje fölé kerüljenek, kitámasztó falakat emeltek, vízmentesítették a területet, kibetonozták a létesítmények helyét és a település fölötti részt fásitották. A leletről feltételezhetjük, hogy a bemutatása rendkívüli jelentőségű müveléstörténelmi és idegenforgalmi központtá avatja a jugoszláv Dunavölgyben, ezért motelt, parkolóhelyiséget és az idegenforgalmi személyzet és felügyelőség számára épületet szándékoznak épiteni a közelében. E célból a vidékre jellemző néhány kimondottan szép népi épitészeti létesítményt ideköltöztettek - abból a faluból, amelyet a vaskapui vizierőmü mesterséges tava elöntött, s ezeket az őskorszakból származó településtől 400 méterre ismét felépítették. Heraklea, az a város, amelyet időszámításunk kezdete előtt a negyedik század közepén macedóniai II. Fülöp létesített Macedóniában, Bitoly közelében. Via Egnatio fontos útvonal közelében helyezkedik el, s fennállt a római és bizánci uralom alatt Is. A város lehetőséget nyújt ezer év kultúrájának tanulmányozásához a maga folyamatosságában. Már az 1935-ben végzett kutatások is lenyűgöző eredményeket adtak: felfedtek négy építkezési komplexumot, s ezekben két bazilikát. Husz év után, 1955-ben folytatódtak a kutatási munkálatok, ezekbe számos uj, kiemelkedő szakember kapcsolódott be, az uj eredmények pedig lehetővé tették, hogy kidolgozzák a leglényegesebb létesítmények elméleti rekonstrukcióját. Nagy felszínű mozaikokat konzerváltak, a bazilikákat megtisztították a sallangoktól. Ezeket a munkákat a macedóniai és szerbiai szakintézetek együttes munkával valósították meg. A Vaskapunál még egy nagy, kulturális hagyatékot megelőző munka folyt azáltal, hogy helyreállították a Tabula Traiana római emlékmüvet. A táblát még 100-ban vésték a sziklába, a szöveg pedig arról szól, hogy Traianus császár, az imperátor utat építtetett a Duna partján (az ut irányát is a sziklába vésték.) A tábla mérete 3,60x1, 75 méter és dombormű disziti. A vaskapu tó ezt a műemléket is elöntötte volna, ha az eredeti helyén marad. A szakemberek két tervet készítettek a Tabula Traiana megmentésére. Az egyik azt tervezte, hogy az ut egy szakaszán tölcsér alakú betongátat kell épiteni, azon a helyen, ahol a tábla állt. Figyelembe véve a Duna uj vízszintjét, a műemlék vagy 20 méterrel az alá, szinte lyukba került volna. A másik megoldás szerint a táblát ki kellett volna vágni a sziklából, áthelyezni és az uj sziklapartba beépíteni. Ezáltal a táblának a vízfelülethez mért viszonya megmaradt volna az előzőhöz hasonlóan, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a part ezen a helyen ugyanolyan merőleges, mint az eredeti hatalmas sziklafal. Ezt a második megoldást az is indokolta, hogy a műemléket a folyó felett látható állapotba kell hozni, ugyanis ha az az eredeti helyén maradt volna, megbomlott volna a viszonya a környezetével szemben. Mind a két tervnek költségei megközelítőleg azonosak voltak. így e mellett a második terv mellett döntöttek, A táblát drót kötél vágóval szelték le a szikláról, a blokk kiemelése előtt pedig, szintetikus gumi segítségével, lenyomatot készítettek róla. Különleges fémváz és hidraulikus emelődaru segítségével a blokkot kiemelték a helyéről (naponta 1 métert emeltek rajta). Másfél hónap után, 1969 őszén, a táblát végre a mai helyére tették. Kelet-Szerbiában, a Timok folyó párján helyezkedik el egy késő-antik város. A történelem Probustől Justiniánus császárig tart. A város antik neve nem ismeretes, ma Gamzigradnak hivják. Tulajdonképpen