A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

A sokoldalú gondoskodás a kulturális hagyatékról és a korszerűen megszervezett műemlékvédelem az uj Jugoszlávia vívmánya. A műemlékek osztoztak a délszláv népek sorsában a II, világháború rombolásai közepette, azonban már a háborús években elkezdődött a kulturális hagyaték védelmezése. Az első törvényerejű rendeletet, a NKQJ határozatot "A műemlékek és régiségek védelméről és megőrzéséről" még akkor hozták meg, amikor a háború nagyban dult, az ország felszabadulását követő években pedig meghozták a szövetségi és köztársasági törvényeket, intézeteket létesítettek, amelyek igazgatási-jogi hatáskörrelrendelkeztek és a műemlékvédelem technikai alapjává váltak. Jugoszlávia legnagyobb részén a műemlékek szervezett megőrzésének hagyománya a XIX. század első felében és közepe táján tapasztalható tevékenységben gyökerezik. Szerbiában 1836-ban megtörtént a kolostorok és templomok első összeírása, 1839-től kezdve pedig már megkezdődteka helyreállítási munkálatok. Az első jogi természetű okmány, amely megtiltja a régi városok és kastélyok rombolását, bár nem alapul semmilyen összehasonlító jogi mintán, már tartalmazza szinte mindazokat az elveket, amelyeken alapult ma is a kulturális hagyaték megőrzése. Horvátországban, Szlovéniában és Vajdaságban a műemlékvédelem és a műemlékek tanulmányozása, a Bécsben 1850-ben alapitott Műemlékfenntartő és Kutató Központi Bizottmány-hoz kapcsolódik, amikor pedig megtörtént a decentralizáció 1911-ben, országos konzerváciős hivatalok létesültek. Bosznia-Hercegovinában a nagyvezir 1874-ben keltezett levele képezte az első próbálkozást a műemlékvédelemben, az első jogi természetű okmányt pedig az Országos Kormány 1892-ben hozta meg a műemlékvédelemről. A két világháború közötti időszakban Jugoszláviában a műemlékek kutatása és védelme továbbra is az egyes vidékek hagyományain és területi hatáskörű jogi rendszerén alapult. Bár nyolc törvénytervezet is készült 1921-tŐl 1935-ig, a műemlékvédelmi törvényt nem hozták meg. Ma Jugoszláviában a műemlékvédelmi intézeteknek széleskörű hálózata működik. Ezek többéves tapasztalattal rendelkező szakkádert gyűjtöttek maguk köré, nagyfigyelmet szentelnek a fiatal szakemberek felvételének, akik elkötelezték magukat a kulturális hagyaték megőrzése mellett. E hálózatnak a gerincét hat köztársasági és két tartományi műemlékvédelmi intézet képezi, majd a 24 területi és községi intézet. Az általános Műemlékvédelmi Törvény alapján, amelynek az egyes szakaszai az egész ország területén érvényesek voltak, valamennyi köztársaság meghozta a saját műemlékvédelmi törvényét is. Ezek a törvények az egyes köztársaságok sajátosságait szabályozták ezen a területen. Az 1969-es évtől kezdve a műemlékvédelmet nem szabályozzák szövetségi, hanem a köztársasági és tartományi törvények. Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány első műemlékvédelmi törvényét a VSZAT Képviselőháza 1974. áprilisában hozta meg. A kommunának a jugoszláv társadalmi-politikai berendezésben betöltött szerepével összhangban, a községek a műemlékvédelmi intézetek elsődleges alapitói, a községeknek