A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

A valódi freskó és szekkó konzerválása általában a vakolat rögzítésére korlátozódik. Itt legtöbbször csak az agyagtartalmú földfestékek elmállásával kell számolni, illetőleg a legtöbb már restaurált freskóképnél az előző restaurálások átfestéseivel. A századforduló táján végzett restaurálások alkalmával a barokk falfestmények elmállott okkereit és barnáit a képet javitő festők leporolták. Az Ilyen módon keletkezett hiányok helyeit - néha bizony az egészet is - átfestették, újrafestették. Az ép festékréteget ne itassuk konzerválóanyaggal. A szennyeződés eltávolítása és az esetleg szükséges tömés és retus után a védőbevonat szilikonos viztaszitó oldat legyen. A meszes kötőanyaggal száraz falra festett képek és dlszltmények, vagya többszörös rétegű, kemény meszelés alapra készült tempera festmények egymástól elvált mészlemezrétegekből álló alapjai adnak nehéz feladatot a konzervátornak. Itt a kismolekuláju polimer rögzitőanyagnak a mészlemezek közé juttatása nehéz. Az e célra végzett sok kisérlet és próba, valamint ezek ellenőrzése, mérése adhatnak útba iga zitást. A falfestmények felületének tisztitását általában a konzerválás után helyesebb végezni.Kivételes eset, amikor a festmény kép- és vakolatrétege szilárd, szennyezettsége meg olyan természetű, ami csak vizzel oldható. Ilyenkor is helyes, ha alkohol vagy aceton és vlz keverékét használjuk. A tisztitás célja, hogy a kép festékrétegéhez nem tartozó minden szennyeződés, átfestés, elváltozott retus és elváltozott konzerváló vagy védőbevonat eltűnjék a felületről. A tisztitás műveletei a festéstechnika, a kötőanyag természete, valamint a sima és érdes felület sajátságai szerint különbözhetnek. Nemcsak a tisztításhoz megfelelő anyagok természetében és összetételében, de tisztitási módszerük, végzési technikájuk területén Is. Mindezeken felül a tisztitási müvelet függ a festékfelület tisztulási és kopási hajlandóságaitól is. Al-freskő és al-szekkó képeknél a festékfelület általában sima. Nem a homokszemcsék textúrája érvényesül. A freskó és szekkó képek festéseinél csak a századforduló táján, a szecesszióval jött divatba a durva struktúrájú felület. Ezek is inkább tempera vagy kazein kötőanyagú festmények, esetleg kovasavas technikával, káli vizüveg rögzitéssel készültek. Az idetartozó képek lazurozó, fokozatos tónusfelrakással, rétegről rétegre épülnek. A meszes szekkők, a középkori és barokk freskók felületét csak az ecset sortéi által a mészpépben húzott vonalak tagolják. A barokk festők sok esetben erősen fokozták a fényben lévő részleteket a képeiken. Itt dus, pasztózus mészfelrakásokkal a plasztika felé közeledtek. Ezeknek a felületrészeknek a tisztítása könnyű, A freskőképek legvilágosabb színei egyben a legerősebben kötöttek is. Az itt tapadó szennyeződést könnyen ki lehet oldani. Leginkább az utólagosan felfestett sötét színek kötése gyenge, mivel ezekben kevés a mésztartalom. Vannak festékek, főként az agyagtartalmú okkerek és umbrák, amelyek a hőmérséklet változásai szerint - a páratartalom mértéke szerint - zsugorodnak és dagadnak. Ezzel a mozgásukkal elmorzsolják a nemváltoző mész szemcséit és pasztelles állagúvá alakulnak. Szerves kötőanyagtartalmu átfestéseket szalmiákszesz és viz keverékével távolíthatunk el. Az átfestéseket csak a századforduló körüli restaurálás produkálhatta. A korábbi időszakokban teljes átvakolást és átfestést; árkomponálást találunkA tisztitás a falfestményeknél is a leggondosabban végzendő müvelet, mert a gondatlanul, körültekintés nélkül végzett tisztitó munka okozhat a festményben pusztulást, lekopást. A falképek előzetes megvizsgálásánál észrevett sajátságokat, jelenségeket ilyenkor, a konzerválás és tisztitás, a próbamüveletek során lehet mégjobban elmélyíteni, részletezni, korrigálni, helybenhagyni - vagy elvetni és jobb megoldást keresni. A tisztitás során minden részletre kiterjedő alapossággal lehet megfigyelni magát a