A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

seket okoznak tehát a műfaji különbségek. Messzemenően figyelembe kell vennünk a művészeti és történeti értéket is, mert a ritkasági érték fokozódásával a beavatkozások, a hiánypótlások indokolhatőságát mindinkább csökkentjük. Mig ma egy későbarokk alkotásnál még elfogadjuk a nagyobbmérvü restaurálást és hiánypótlást, egy középkori mü jelentősebb történeti értéke miatt csak a legszükségesebb, a megtartást és a védelmet célzó restaurálást tartjuk helyesnek. Amikor kőfaragványok sérüléseinek és hiányainak javítását, pótlását és kiegészítését programba vesszük, a hiánypótlás technológiáját és anyagait az összes körülmények figyelembevételével határozzuk meg, hogy az meggondoltan alkalmazkodjon az eredeti részekhez, ne akarjon kimunkáltabb lenni, formája legyen kiérlelt, és anyagának keménysége, szilárdsága az eredeti anyagot ne múlja felül. A hiánypótlásoknál anyag és technológia szerint három fő csoportot különböztetünk meg. A terméskőből, az azonos kőanyagból faragottakat, a kőutánzatokből, műkövekből öntötteket, és a masszákból, habarcsokból felhordott kiegészítéseket. Az eredetivel azonos kőanyagból, terméskőből készlilő kiegészítések az architektonlkus faragványoknál a leggyakoribbak, akár erősen sérült darabok hézagtól hézagig történő teljes kiváltásával, vagy kő-betétezéssel pótolva a hiányosságokat. Ez utóbbi módszer az eredeti részek bizonyos megcsonkításával jár, mert a csatlakozó felületek megfaragása nélkül pontos illesztést biztosítani nem lehet. Főként ezért az utóbbi évtized gyakorlatában az olyan kőplaszukáknál, ahol az eredeti forma és felület minden részét meg akarjuk tartani, szinte általánosan a kőutánzatokat részesítjük előnyben, melyeknek tömörebb vagy lazább szemszerkezetét, fajsulyát, keménységét és szinét aránylag könnyen a kiegészítendő tárgy anyagához hangolhatunk. Tulajdonképpen műkövekről van szó, de sokkal szabadabb és tágabb értelemben, mint ahogyan ezeket az ipari gyakorlat használja. Az ilyen kőutánzat-kiegészítéseknek előnyük az, hogy a csatlakozó - rendszerint törésfelületeket és a látható eredeti felületeket teljes mértékben megtarthatjuk. A kőutánzatos kiegészítéseknél is ügyelnünk kell arra, hogy a hiánypótlás szilárdsága az eredeti anyag szilárdságát közelitse meg, de keményebb és tömörebb semmiképp ne legyen, hogy jellemzői, például nedvszívó képessége is a restaurálandó tárgyéhoz hasonló tulajdonságuan hasson. Sok esetben készítünk hiánypótlásokat ugy, hogy a kellően megtisztított javítandó felületre felhordjuk a kiegészítés képlékeny anyagát. Tekintettel arra, hogy a jó tulajdonságú szllikonbázisu masszaanyagok tárolási ideje aránylag rövid, és szilárdsági skálájuk szűk, a puha mészkövek hiánypótlásaihoz adalékanyagokkal javított mészhabarcsokat részesítjük előnyben.A műgyanta kötőanyagú masszák alkalmazási területét a keménymészkövek és színes márványok hiányosságainak pótlására korlátoztuk. A végleges rendeltetés Is befolyásolja a restaurálás műszaki követelményeit. Egy múzeumi tárgyként kiállításra kerülő középkori vagy barokk szobornál a bemutatás módjának meghatározása, a legapróbb részletek, festésmaradványok megtartásának gondja néha nagyobb, mint a konzerválás problémája. Egy épületplasztikánál a fontossági sorrend ennek ellentétes irányát, a megtartás elsődlegességét követeli meg. Eddig a kőfaragványokről és kőszobrászati alkotásokról mint meglévő és fenntartandó tárgyakról beszéltünk. Kulturális hagyatékunk egyes remekeit azonban gyakorta morzsákból, kisebb-nagyobb fa ragványtöredékek százaiból kell újra összeraknunk, visszatekintve a magyar történelem múltjába, sok háborús dulást és pusztítást vehetünk jegyzékbe, és felfedezhetjük az alkotó élet hozta rombolásokat is, az elavuló életstílusok és művészeti emlékek felszámolását. Elpusztult települések, föld alá temetődött királyi paloták, felrobbantott várak és átalakult városok rejtik veszteségeinket.