A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

A történeti értékű kőfaragványoknak a magyar műemlékvédelemben jelentős szerepük van, amit több tényező összetevődése eredményezett. Mindinkább felismerjük, hogy a tartósnak vélt kőanyagok pusztulása mind fokozottabbá válik, mert évszázadokat megélt emlékeink egy része századunkban többet károsodott, mint a megelőző évszázadok alatt, ami műemléki szakembereinket méltán nyugtalanltja, s igy érthető, hogy sok szempontból eléggé tanácstalanok vagyunk a felmerülő problémák láttán, ami felelősségünket csak fokozza. Számunkra minden kőfaragvány fontos, mert a háborús pusztitások, a tűzvészek és elbontások a kőből épült emlékek anyagának széthordása, a közömbösség és értetlenség egyes időszakai után felismertük, hogy minden kőfaragvány jelentéktelenebből vagy jelentősen, de közvetlenül tudósit bennünket korának stilusáről, művészeti, technikai és mesterségbeli fokáról, a művészet, építészettörténet és művelődéstörténet változó értékű anyagaként. Még mindig nem ment át eléggé a köztudatba az, hogy minden történeti emlék pótolhatatlan, és egy önmagában jelentéktelen töredék is fontos láncszem lehet a mult megismerésének bonyolult és sokrétű vizsgálatában, őseink, elődeink kultúrájának megismerésében. Bármennyire is csábitó, nem térhetünk ki a faragott kövekből készült épületek és egyéb emlékek szerkezeti és dlszitő elemeire, a kapuk, oszlopok, pillérek, boltozatok és berendezési tárgyak készülésének oly korszakaira, amikor ezek döntő többségükben kőből faragottak voltak. Megelégszünk azzal a megállapítással, hogy soha meg nem Ismétlődő szemlélettel találkozunk itt, csodálattal és tisztelettel tekintve a várak, székesegyházak, paloták és lakóházak építőire, akiknek a kő pótolhatatlan anyagot jelentett. Változatos e ránkmaradt faragott kőanyag a tájegységek geológiai adottságai, a megrendelők igényessége és gazdasági lehetőségei, valamint az egyes mesterek felkészültsége, művészi érzéke szerint. Sokféle kőből készült épitmény és alkotás maradt ránk és szeretnénk mindent ez örökségből megtartani és az utódoknak átadni. Ehhez azonban meg kell határoznunk céljainkat, megfogalmazva azon módszereinket, melyeket a ma lehetőségei számunkra megadnak. Szükséges volt, hogy a kőből készült emlékek megóvásának és helyreállításának irányelvei valamiképp körülhatárolod ja na k. A Velencei Cartára utalunk, mely az elvi meghatározásokat a konzerválás és restaurálás gyűjtőfogalmaira épiti fel, melyek egységesen vonatkoznak minden olyan műemléki tevékenységre, melyek az eredeti állapot fenntartását célozzák, és összefoglalja mindazon munkálatokat és beavatkozásokat, melyek az eredeti koncepció megtartását, megvédését és kiemelését tartják szem előtt. Ez elvi meghatározások nagy átfogó kerete magában foglalja mindazon teendők irányelveit is, melyeket kőkonzerválási és restaurálási munkáink végzésében szem előtt tartunk, tudva azt, hogy feladataink sorában két teljesen azonos eset nincsen, csak hasonlóságok vannak ugy a megoldandó problémák, mint az adottságok területén.