A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

Előadásom cime a műemlékek védelmének és helyreállító tevékenységének rendkivül sokrétű munkáját foglalja össze. Ezen a munkán belül a sző szerint értelmezett műemlék-konzerválás tulajdonképpen azonos a műemlék mindenkori, állandó fenntartásával. A műemlékek fenntartása, tehát konzerválása azonban más és más megoldású lehet

t akár műszaki-technikai adottságok, akár tudományos, didaktikai vagy egyéb igények miatt. A következőkben megkísérlem ezeket a sokféle és különböző, de céljában azonos megoldású módszerek ismertetését és összefoglalását, mégpedig a müemlékhelyreállitás megtervezésének szempontjai szerint. A műemlékeket, s köztük a magyarországiakat is két nagy csoportba oszthatjuk: az élő, fennálló és hasznositott műemlékekre - és a csak romjaiban ránkmaradt maradványokra. A műemlék helyreállitása, a fennmaradását célzó konzerválás a magyarországi müemlékállomány sajátosságainak megfelelően mindkét esetben azonos módon, nemzetközileg is elfogadott és elismert elvek és módszerek alapján történik. Egységes és azonos elveink fenntartása mellett mégis másképp nyulunk a fennálló épületekhez és másképpen a romokhoz. Mindez elsősorban műszaki állapotukból következik, de egyéb szempontok is ezt követelik. Az ilyen meggondolások mellett a helyreállítás, a konzerválás megtervezését alapvetően határozza meg a megelőző, tudományos igényű kutatás. Ennek elveit és módszereit az elmúlt években ezen a helyen már több előadásban ismertettük. Itt most csak arra szeretnénk rámutatni, hogy ez a kutatás többirányú lehet. Idetartozik a régészeti feltárás, a falkutatás, az okleveles és adatkutatás, a régi leírások és ábrázolások összegyűjtése. Az épületkonzerválás csak az előzetes tudományos kutatás eredményeinek értékelése után kezdődhet. Az első lépésként elkészülő helyreállítási terv, a műszaki terv megoldásának módját több tényező határozza meg. Közülük csak a legfontosabbak: a helyreállításra kerülő műemlék történeti és művészettörténeti értéke, szerkezeti állapota, eredeti megjelenésének gyakorlati vagy csak elvi rekonstruálhatősága, majd mindezek nyomán a helyreállitás-konzerválás módjának megválasztása, ennek műszaki-technikai lehetőségei, és nem utolsósorban a műemlék esetleges gyakorlati felhasználhatóságának kérdése. Köztudomású, hogy a műemlék fenntartásának egyik legelső kérdése éppen ez a felhasználhatóság, a hasznosítás, amely nélkül egy épület minden jőszándék ellenére is előbb vagy utóbb óhatatlanul elpusztul. Ezekután nézzük meg az elmúlt évek magyarországi műemlékhelyreállitásainak eredményeit és kövessük nyomon az ott végzett konzerválási munka elveit és módszereit. Előrebocsátjuk, hogy a müemlékhelyreállitás felsorolt objektiv meghatározói mellett szubjektív tényezőkkel is számolnunk kell, köztük elsősorban a helyreállítást tervező épitész hozzáállásával, épitészeti Ízlésével, bár ezzel kapcsolatban is vannak kötöttségeink, sőt követelményeink. A műemléket helyreállító épitész - amellett, hogy kötelező számára a történeti hitelesség és a fennmaradt művészeti értékek legmesszebbmenőtiszteletbentartása -