A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

s monumentálissá tette a hegy tövében eltörpülő emberi alkotást is. A második kép montázs: a messzevilágitő épület nélkül a táj is veszitene szépségéből. A harmadik: mivé tette az egyoldalú gazdasági megfontolás ezt a csodálatos harmóniát? A mult század végén az épitészképzésnek alaptantárgya volt az építészettörténet, a történeti formatan. Könnyen pálcát törünk ma e képzési metodika felett, s az eklektikával indokolunk, amely olyan útra terelte az építészek szemléletét, ahol elveszett az egyéni invenció, ahol az öröklött formagazdagság legyűrhette a saját mondanivalóban szűkölködő épitészeket. De vajon nem fosztjuk-e meg a modern élet kereit tervező fiatal épitészeinket az épitészettörténeti stúdiumok egyre fokozódó csökkentésével egy olyan tanulságtól, amelyet csak az elmúlt korok nagy épitészeti alkotásai adhatnak meg egy állandóan gazdagodó m üv észegyén Is ég számára? Az építészettörténet, a műemlékek nem csak diszitő formákra tanítanak, hanem tömegformálásra, anyaghoz kötött szerkezeti megoldásokra, finomitják az arányérzéket, tömegek, formák, szinek harmóniájával teszik érzékennyé a más anyagokkal, más színekkel operáló építészt. Dante terzináit. Luther vaskos ruszticitását, az Anyegint, Arany János zárt versformáit nem nélkülözheti az a költő sem, aki teljesen oldott, kötetlen formákban akarja gondolatait, érzéseit a teenagerek számára szavakban formálni. "Az esztétikai és a történeti szemléletnek egymást át kell hatnia" (Pogány Frigyes). A müemlékhelyreállitó épitész bizonyosan uj viszonylatokat teremt, amikor elvesz és hozzáad, amikor lényegében egy uj "soha nem volt" állapotot formál, a városrendező épitész is uj keretbe foglalja a régi képet, amikor egy műemléki városrészben lebontatja a környezethez méltatlan, avult épületeket, s teljesen mai nyelven fogalmazza meg a szükséges pótlásokat.Nem is tiltakozhatunk az ilyen beavatkozások ellen, ha ez a tevékenység harmónia-teremtő, ha az ujat hozó törekvés a régi megértésével, s a régi hangulati értékek megérzésével párosul. 3. Gazdasági mozzanat Az újra szükség van. Az élet ritmusa állandóan változik. Mai életünket alapvetően olyan tényezők határozzák meg, amelyeknek még lehetőségi létezéséről sem volt fogalmuk az előttünk járóknak. A technikai fejlődéssel egyre belterjesebbé váló élet olyan problémákat vet fel, amelyeknek megoldását az öröklött épitészeti keretekben még csak megkisérelni sem lehet. Viszont számitásba kell vennünk azt is, hogy a régi épületek állnak, a puszta anyagi létükkel gazdasági tényezőként léteznek. Ha nem is nézzük történelmi, esztétikai értéküket, ha csupán a bennük felhalmozott anyagi értékeivel számolunk, ha csak azt nézzük, hogy ezek a valamikor megépitett objektumok olyan épitési értéket képviselnek, amelyek a beléjük fektetett gondos munka révén állékonyabban, maradandóbbak, mint a rövid, 50 éves lejáratra, elévülésre tervezett mai épületeink, akkor is számolnunk kell fennmaradásukkal. Számolnunk kell azzal, hogy ezeket az elfekvő értékeket akkor is hasznosítanunk kell, ha mai felhasználásuk csak kompromisszumok árán biztositható. Eléggé el nem Ítélhető pazarlás lenne, ha pusztulni hagynánk őket, s igen nagy befektetésekkel igyekeznénk uj épületekkel pótolni a veszni hagyott épületeket. Bizonyos, hogy egy nagybirtokos család életének szolgálatára tervezett és megépitett kastélyban csak kisebb-nagyobb megalkuvásokkal helyezhetünk el egy - az eredeti funkciótól idegen - uj intézményt: iskolát, kórházat, szociális otthont, idegenforgalmi létesitmény*.. De az is bizonyos, hogy hasonló