A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

A) A megőrzés indokai 1. Történelmi mozzanat A Velencei Carta meghatározása szerint a műemlék fogalmán mindazokat az izolált épületeket, városi vagy falusi településeket értjük, amelyek valamely sajátos kultúrának, jelentős fejlődésnek vagy történelmi eseménynek a tanúi. A műemlék fogalma nemcsak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény müvekre Is, amelyek az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert". A meghatározás, mint a definiciők nagy része, pontatlan, helyenként tág, helyenként túlságosan szoros. Ez egyrészt a különböző fejlődésü történelmi egységek eltérő adottságaiból ered, másrészt abból, hogy a Carta szövegezői "nem akarták a ... megegyezést veszélyeztetni olyan fogalmi tételekkel, amelyek messze vezető bölcseleti és ideológiai viták síkjára terelhették volna a kérdést". Meggyőződésem, hogy az eltérő fejlődésü történelmi egységek ideológiai sérelme nélkül, tisztán tudományos meggondolásokkal szilárdabb elvi indokolást is elbirt volna egy ilyen alapvető meghatározás. Minthogy a definiciő éppen a sajátos fejlődésü területek ideológiai igényét tiszteletben tartva hagyott nyitott ajtókat, a műemléki munka területén belüli egyértelműsége végett szükséges a gondosabb fogalmi meghatározás illetve körülirás. Véleményem szerint az épitészeti alkotás, vagy az épitészeti alkotások bizonyos csoportja olyan adott történelmi időpontban kialakult, történelmileg meghatározott gazdasági alapokon kifejlődött, társadalmi és ideológiai igényeket szolgáló emberi mil, amely a változó gazdasági alap s a vele együtt változó társadalmi-ideológiai igények mődositáshatása alatt maga is folyamat osan változik, módosul (bővül ill. redukálódik). Természete szerint az emberi életet tükröző, fejlődő történelmi organizmus. Ebben rejlik a műemléknek a Carta által is hangsúlyozott történelmi dokumentum jellege. A műemlék, illetve a műemléki együttes egyetemes történetisége a mindenkori jelenre hagyományozott tárgyak összességében jelenik meg, amelyek az összes keletkezett tárgyaknak mindig csak töredék részét képezik. A történelmi fejlődés - részben a természeti erők, részben az ellentétes történelmi folyamatok révén - maga végez el egy bizonyos terjedelmű szelekciót. Ez a válogatás többnyire független az objektumok értéktényezőitől. A részletek pusztulása, kiegészitéseket, átfogalmazásokat eredményez, amelyek I az eredeti elképzelésektől eltérő uj állapotot hoznak létre, s bármennyire idegenek is a kiindulási kon- CUZD cepciótől, szerves részeivé váltak annak az előre meghatározhatatlan történelmi növekedés;folytán, s f— /A^^^MvX főleg a megszokás szentesitő ereje következtében. Világos, hogy az egyetemes történetiséget hangoztató tudományos szemlélet, történelmi örökség teljességét őrző műemlékvédelem^'fámára nem adhat\