A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

felszámolása, a néptömegek kulturális színvonalának emelkedése következményeként - a magasabb műveltség birtokában - megnő az érdeklődés a mult emlékei, a kulturális értékek iránt. A műemlékvédelem a szocializmus viszonyai között a szocialista művelődéspolitika céljait szolgáló kulturális tevékenység, mely hatékonyan elő tujda segiteni az általános műveltségi szinvonal további emelkedését. A kulturális örökségről vallott lenini elvek szerint a marxizmus és a történelmi materializmus nem a semmiből keletkezett, hanem az emberiség fejlődésének évszázadai alatt kimunkált egyetemes kultúra tanulmányozásának és felhasználásának eredménye. Az uj tipusu kultúra - mely tartalmában szocialista, formájában nemzeti - megőrzi és magába foglalja mindazt, amelyet évszázadok fejlődése saját nemzeti alkotásokban és más nemzetektől átvett értékekben felhalmozott. A műemlékek megmentésének legbiztosabb utja, ha azokat a társadalom szükségleteire hasznosítjuk. Hazánkban a műemlékek zöme olyan hasznosítható épület, mely a népgazdaság különböző szükségleteinek kielégítésére alkalmas. Köztük megtalálhatók az állami tulajdonban lévő középületek és lakóházak, az egyházi tulajdonú vallási funkcióra szolgáló épületek és a személyi tulajdonban lévőlakő- és gazdasági épületek. A műemlékileg védett 8304 objektum 48, 7%-a állami és szövetkezeti, 31,4%-a egyházi és 19, 9%-a személyi tulajdonban áll. Az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő 4038 épület nemcsak kulturális értékkel bír, hanem emellett népgazdaságunk állóeszközállománya részeként anyagi értékkel is rendelkezik. Az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő védett 1541 lakóépületben például 15 469 lakás található, melyek értéke 9 milliárd 422 millió forint. Az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő 1136 középületben - melynek ingatlanértéke 15 milliárd forint - mintegy 42%-ában művelődési célú, 30%-ában igazgatási célú, 13%ában egészségügyi és szociális, 3%-ában idegenforgalmi, 12%-ában egyéb funkciójú intézmények működnek. Korunk a modern népvándorlás, a turizmus kora. Ebben a zarándoklásban jelentős tényezők a műemlékek. Ennek jelentőségét felismerve az UNESCO Végrehajtó Bizottságának 1966. évi budapesti ülése a műemlékvédelem és az idegenforgalom kapcsolatát vizsgálva joggal állapíthatta meg, hogy: "az idegenforgalom ma már nem csupán a vándorlás egyik formája, hanem a kulturális gyarapodás vágyának megnyilvánulása is, vagyis a műemléki célú idegenforgalom nem más, mint zarándoklás a tiszta forrásokhoz" . A műemlékvédelem feladatát és a műemlékek célját illetően a határozat azt mondja: "A műemlékek a látogatóknak egy országról sokkal teljesebb és hűbb képet adnak, lehetővé teszik az adott nép történelmének alaposabb megismerését, s a nép és törekvéseinek megértését, ezáltal résztvesznek az előítéletek csökkentésében, az ideológiai és faji ellentétek felszámolásában" A műemlékek idegenforgalmi látványosságok. Ez egyaránt vonatkozik a hasznosított műemlékekre és az úgynevezett "holt emlékek"-re, a romokra is. Az idegenforgalmi igény megnövekedése következményeként ma már sok eredetileg kifejezetten egyházi célokra szolgáló épületünk is idegenforgalmi jelentőséget kapott. Csak példaként emlitem a tihanyi és a köröshegyi katolikus, a nyírbátori református templomokat, melyek zenei rendezvényei kulturális életünk jelentős eseményeivé váltak, csakúgy, mint a nagyvázsonyi vár lovagi játéka, a siklósi vár fúvós zenei fesztiválja stb. Tihany és Hollókő helyreállítás alatt lévő népi épitészeti együttese is exponált területévé vau-z idegenforgalomnak, és példálózva még néhány adat, mely a műemlékek kulturális és idegenforgalmi jelentőségét bizonyítja. Az egri várat